Legutóbb a 2011-ben a Volga folyón elsüllyedt – a szlovákiai Komáromban gyártott – Bulgária nevű hajót sikerült kiemelni. A 122 áldozatot követelő oroszországi hajóbalesetben azonban jóval kisebb, mindössze 80 méter hosszú hajót kellett a felszínre hozni, majd a dokkba vontatni.

A Costa Concordia 2012 januárjában süllyedt el a mindössze 1500 lakosú Giglio-sziget közelében 4000 fővel a fedélzeten. A balesetben 32 ember halt meg. (Két áldozat holtteste eddig nem került elő, vélhetően a mostani kiemelés során bukkannak elő a maradványok.)

A munka nehézségét jelzi, hogy a kiemelés előkészítésén négyszáz fős csapat dolgozott két erre szakosodott cég irányításával, ráadásul nem is tudtak korábbi példából kiindulni. A hétfői kiemelés háromórás csúszással kezdődött, mert vasárnapról hétfőre virradó éjjel vihar söpört végig a környéken. A hajó helyrebillentését 12 órára tervezték és igen alaposan előkészítették.

A kiemelés lényege, hogy a hajó vízből kilátszó oldalára hatalmas acéltartályokat erősítenek, amelyekbe lassan vizet szivattyúznak. Ezeket a tartályokat a sziklás tengerfenékhez erősített csörlők segítségével lefelé húzzák, míg a hajó víz alatti oldalára erősített acélsodronyokkal – ezeket a vízből kiálló pillérekhez erősítették – a tenger áztatta oldalt felfelé húzzák. Azaz a víz feletti részt lefelé húzzák, a víz alatti részt pedig emelik. E két ellentétes hatással érik el a hajó függőleges helyzetbe való visszabillentését.

A következő lépésben az eddig víz alatt lévő oldalra is tartályokat tesznek, amiket szintén vízzel töltenek meg. Az így stabilizált hajótestből, illetve a két oldalra erősített tartályokból lassan kiszivattyúzták a vizet. (Az elmúlt hónapokban egy különleges vázrendszert építettek a hajó alá, amelynek átmenetileg meg kell tartania a hajótestet.) Az eljárás egyszerűnek tűnik, de mivel eddig sohasem került sor hasonló léptékű beavatkozásra, a mérnököknek minden egyes lépést alaposan meg kellett tervezni – csupán annyi segítséget adott a természet, hogy a partközeli sziklás talapzat kellően szilárd alapot nyújtott a mentéshez.

Az alapos tervezés mellett a lassú kiemelésre is ügyelni kell – ha hirtelen billentenék helyre, elképzelhető, hogy megroppanna a hajótest, amelynek bizonyos részei 18 hónap óta 15 méteres mélységben áznak a sós tengervízben.

Sergio Girotto mérnök hétfő reggel nagy megnyugvással közölte a helyszínre sereglett riporterekkel, hogy a mentés a tervek szerint halad. A 290 méter hosszú és 36 méter széles hajó – húsz méterrel hosszabb a világ legtöbbet emlegetett hajókatasztrófáját elszenvedő Titanic-nál – mentését nem halogathatták tovább. A mentést irányító Nick Sloane az AFP-t arról tájékoztatta, hogy a hajótest folyamatosan korrodálódik, lyukad, nem tartották valószínűnek, hogy még egy telet kibírt volna az oldalára fordulva.

Az is felmerült, hogy a visszabillentés során esetleg környezetszennyező anyagok kerülhetnek ki a hajótestből, ezért védőhálókkal és a vízen úszó szennyezések összegyűjtésére alkalmas eszközökkel is készültek. A mentés összes költsége az előzetes becslések szerint meghaladja a 600 millió eurót, azaz többe kerül, mint amennyiért annak idején összerakták a Costa Concordiát.