Párttanácskozás Kínában: Menekülés a jólét ígéretével
A Pekingben, szombaton kezdődő és négynaposra tervezett fórumon a párt 376 vezetője vesz részt. Mégpedig fokozott biztonsági intézkedések mellett, különösen annak fényében, hogy nemrég ujguroknak tulajdonított, hivatalosan terroristatámadásnak nevezett merényletet követtek el a kínai főváros központi Tienanmen terén; ez halálos áldozatot is követelt.
– A hagyomány szerint a harmadik plénum napirendjén gazdasági kérdések szerepelnek; a leghíresebbek közé tartozik az 1978-as, amelyen Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) hirdetett nyitást vagy az 1993-as Csiang Cö-minnel (Jiang Zemin), amely végül is Kína a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozásához vezetett – mondta lapunknak Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kína-tanszékének oktatója.
Kínai illetékesek a helyi médiában történelmi reformokat harangoztak be. Különös várakozás előzi meg, hogy mit mond majd Xi Jinping, az előre tervezett nemzedékváltás részeként egy éve hatalomra jutott pártfőtitkár-államfő, aki megnyitja a plénumot. – Úgy vélem, ez a plénum lesz az utolsó esély a Kínai Kommunista Párt megmentésére – véli Zhang Lifan elismert, de renegátnak tekintett Kína-kutató, akit a torontói The Globe & Mail idézett előzetesében. – A főbb döntéseket valószínűleg meghozták már, de az eredmények csak öt év múlva látszódhatnak majd. A nagyvállatok és a helyi hatalmasságok nagymesterei annak, hogyan szabotálják el a központi döntéseket – mondja Salát Gergely.
A kínai gazdaság alapproblémája, hogy a jelenlegi feltételrendszer mellett már nem bizonyult fenntarthatónak az a fejlődési ütem, amely az elmúlt három évtized során évi tízszázalékos GDP-bővülést eredményezett, és százmilliókat emelt ki a nyomorból a világ legnépesebb, 1,3 milliárd lakosú országában. Továbbá 1980 óta, a Teng Hsziao-ping-féle reformoktól elindulva kettőről 15 százalékra növelte a globális gazdaságban való részvételét a Fitch hitelminősítő adatai szerint. A kommunista felső vezetés gazdasági nyitással, a belső kereslet élénkítésével menekülhet előre, azaz abba az irányba, hogy minél hosszabban hátráltassa a politikai nyitás kényszerét.
– A kínai vezetésnek valószínűleg stratégiai célja, hogy miként lehet egy Szingapúrt vagy akár Hongkongot létrehozni 1,3 milliárdos nagyításban. Olyasmit, amit nagyon modern, versenyképes gazdaság jellemez, másfelől viszont egypárti politikai ellenőrzés – állítja Randall Schriver, a Project 2049 Intézet elnök-vezérigazgatója, akit a Szabad Ázsia Rádió (Radio Free Asia) idézett. – A Nyugat a saját logikáját követve harminc éve vár rá, hogy ez a kettő együtt jár, azaz bebizonyosodik, a kapitalizmus nem működhet pártállami körülmények között. Ám Kína eddig legalábbis nem igazolta az elméletet. Valóban vannak rá kelet-ázsiai példák, így Tajvané vagy Dél-Koreáé, ahol a középosztályosodás kikényszerítette a demokratizálódást, de Szingapúrra ez már nem igaz – hangoztatta Salát.
Olyan gazdasági reformokról van szó, mint például a termőföldek eladhatósága. Mintegy 200 millió belföldi migráns szembesült például azzal a problémával, hogy termelőeszközeik nem forgalomképesek. Hiába művelnek parasztok százmilliói kis parcellákat, amennyiben hátra akarják hagyni ezeket, kiderül, hogy nem áll a tulajdonukban. Ugyanezeket az embereket érinti részben a röghöz kötés úgynevezett hukou rendszere is: a falusi ember hiába megy a városba, nem lesznek a városiakhoz hasonló jogai, gyerekét sem iskoláztathatja ott. Szó van ezen kívül a pénzügyi rendszer liberalizációjáról is, hogy ne az állam határozza meg mesterségesen a kamatlábat vagy a jüan átválthatóságát.
