Partra szállhatnak a kalózok üldözői
Az Ádeni-öböl térségébe vezényelt hadihajók jelenlétével dacolva négy újabb hajót kerítettek hatalmukba szomáliai kalózok 24 óra leforgása alatt - bár az egyiket azóta kiszabadították. Az áldozatok: egy indonéz vontatóhajó, amelyet a Total francia olajipari vállalat üzemeltetett; egy török teherhajó; egy kínai halászhajó; és egy jacht - számolt be Andrew Mwangura, egy kenyai székhelyű nemzetközi hajózási szervezet képviselője.
A kínai halászhajón harminc matróz tartózkodott. Az üzemeltető vállalat elvesztette velük a kapcsolatot - mindössze néhány órával azután, hogy Ho Ja-fej (He Yafei) kínai helyettes külügyminiszter bejelentette: Peking komolyan fontolgatja, hogy hadihajókat küld a térségbe. A Xinhua kínai hírügynökség szerint ezután nem sokkal egy "nemzetközi katonai alakulat" azóta helikopterekkel megtámadta a kínai hajót, és kiszabadította a túszokat. Az nem világos, hogy kik voltak az alakulat tagjai, és a kalózokat elfogták-e.
A szomáliai fegyveresek kalózakcióik révén az idén több millió dolláros váltságdíjat vágtak zsebre. A sorozatos hajórablások felsrófolták a biztosítási költségeket, és több ország arra kényszerült, hogy hadihajókat küldjön a térségbe. A kalózok azonban hamarosan komolyabb ellenállásra számíthatnak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) kedden egyhangúlag elfogadott határozatában egy évre engedélyezte a kalózok elleni nemzetközi műveleteket Szomália területén is. Korábban a kalózok ellen fellépő erőknek nem volt felhatalmazásuk a szárazföldön harcolni, így a kalózok a parton biztonságban voltak.
Csak a parti csapás hatékony; a kalózok egyre merészebbek
A növekvő váltságdíjak gyors fejlődést hoztak a koldusszegény halászfalvaknak: most virágzik az üzlet, egyre-másra épülnek a szállodák, jönnek az üzletemberek, a beruházók - a kalózkapitányok készpénzzel fizetnek.
- Vannak kalózok, akik soha nem fognak fegyvert a kezükbe, és nem mennek ki a vízre, de vannak hajóik, amelyekkel nagyon sok pénzt keresnek - mondta a Reutersnek egy bandatag Eilben, a kalózok legnagyobb hadiszállásán.
Néhány évvel ezelőtt hajózási szakértők ötre becsülték a szomáliai kalózbandák számát, kevesebb mint száz fegyveressel. Most úgy vélik, több mint 1200-an lehetnek. Néhány éve csak partközelben vadásztak, de most már több mint 200 mérföldre is kimerészkednek a nyílt tengerre. Fokozatosan vérszemet kaptak, miután a nyugati katonai elemzők sokáig csak alkalmi kellemetlenségnek, afféle egzotikus bűnügyi hírnek vélték egy-egy kereskedelmi hajó elrablását a szomáli vizeken.
A fenyegető iparággá fejlődött kalózkodással szemben most már csak a megelőzés lehetne hatásos: ha elpusztítanák a kalózbázisokat, illetve ha a kereskedelmi hajókat hadihajók kísérnék a térségben. A hadihajókíséret egyre gyakoribb, nemzetközi flották is ellenőrzik a területet, de partra eddig nem szállt senki. A kalózok pedig dacoltak a hadihajókkal - amelyek nehezen tudják befogni őket a hatalmas területen. Volt már, hogy egy-egy hadihajó kilőtt egy szomáli kalózhajót, de az esély erre még mindig minimális.
A parti támadás sokkal jobb megoldás ennél, már csak azért is, mert az állandó tengeri kíséretre a nyugati hadiflották nincsenek felkészülve, sem eszközökkel, sem költségvetéssel, és a finanszírozást a szállítmányozó magánvállalatok sem tudnák állni.
A Nyugat kezdte
Egyes elemzők szerint a kalózkodás a jemeni bűnszövetkezetekkel együttműködésben folytatott emberkereskedelemből fejlődött ki, mások szerint a mostani kalózcsapatok eredetileg a halászfalvak öntevékeny parti őrségei voltak, és azokból az összecsapásokból szerezték első harci tapasztalataikat, amelyeket a szomáliai parti vizeken illegálisan tonhalra vadászó európai halászhajókkal, meg a partjaikon mérgező hulladékot lerakó, szintén nyugati szállítmányozókkal vívtak.
Mára a kalózkodás lett a fő iparág, ez - kenyai illetékesek szerint - csak az idén eddig több mint 150 millió dollár bevételt hozott a kalózkapitányoknak. A gazdaságilag ellehetetlenült, szakadatlan polgárháborúk és rendszeres éhínség sújtotta Szomáliában, ahol az átlagos napi jövedelem körülbelül egy dollárnak felel meg, a kalózkodás szinte az egyetlen működő gazdasági tevékenység, az egyetlen jövőkép a fiatalok számára.
A megélhetési kalózok sorait, a jobb jövedelem reményében, a polgárháborús hadurak és politikusok volt testőrei és szabadcsapatai is duzzasztják - ők katonai ismeretekkel és a Szomália déli részéről lassan észak felé nyomuló iszlámista lázadókhoz fűződő kapcsolati tőkével is erősítik a kalózvállalkozást, mondják egyes elemzők. A maguk részéről a lázadók ezt tagadják, sőt, megesküdtek, hogy meg fogják támadni a szaúdi tankhajót fogságban tartó kalózokat, amiért muzulmán tulajdonban álló hajót támadtak meg.
Nincs más megélhetés
- Tudom, hogy a kalózkodás nem helyes, de ha nem lenne, éhen halnánk - mondta egy négygyerekes családanya a Reutersnek Eilben. Ő maga csészénként 3 dollárnak megfelelő összegért teát hord a kalózoknak hitelbe, akik később egy összegben fizetnek, amikor megjön egy-egy váltságdíj. Az arrafelé népszerű, bagószerűen rágcsálni való növény, a kat kilója 65 dollárba kerül, mert nagy a kereslet - máshol csak 20 dollárért lehet eladni.
Eil a félautonóm Puntföldön van, amelynek fő kikötője Bosasso, de több hajót nem ott, hanem egy délebbre lévő kalózkikötőben, Haradheereben őriznek.
A felvirágzott kalózkodás miatt drámaian visszaeshet a hajóforgalom a Szuezi-csatornán, mert a szállítmányozó vállalatok igyekeznek elkerülni ezt a vízi utat a már az Indiai-óceánon is tevékenykedő szomáli kalózoktól tartva. Egyiptom több milliárd dollár bevételtől eshet el így.
