Párnával a csúcsra
A legutóbbi EU-csúcson – amelyen a következő hétéves költségvetésben egyeztek meg a vezetők – a tárgyalások 25 órán át tartottak, így a legtöbb diplomata és újságíró körülbelül negyven órát töltött ébren a brüsszeli Justus Lipsius épületben.
Pedig akár gyorsabban is véget érhetett volna a dolog, de a német–francia tengely továbbra is akadozik. Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia államfő a csúcsot megelőző estén, a párizsi francia-német labdarúgó mérkőzésen megegyeztek a költségvetés főösszegében. Ám mire Hollande Brüsszelbe ért, meglepetten tapasztalhatta, hogy a főösszeg elkezdett David Cameron brit kormányfő követelésének megfelelően csökkenni. Hollande bekeményített, és nem is ment el a csütörtök délután kezdődő csúcstalálkozó előtti egyeztetésre Merkellel és Cameronnal. Ezért is késett a délután háromra meghirdetett csúcstalálkozó kezdése több mint hat órát.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök eközben, mielőtt találkozott a „kohézió barátai” országcsoport vezetőivel, a brüsszeli állandó képviseleten hallgatta meg a tárgyalásra készülő csapat helyzetértékelését. A körülbelül 25 fős, az érintett minisztériumokból (nemzetgazdasági, vidékfejlesztési, külügy, miniszterelnökség) verbuválódott csapat laptopokkal, s hogy jól lehessen látni a táblázatokat és számokat, nagy, 19 colos képernyőkkel készült az egész éjszakai számolásra. Akik ott voltak, azt mondják, igaz csapatmunka volt, amely az uniós magyar elnökség idejét idézte.
A legintenzívebb számolás hajnalban indult meg, amikor végre a nagy három megegyezett a főösszegben, és „papír”, azaz javaslat került az asztalra. Ezt Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnökének kabinetje csak papíron osztotta ki a delegációknak, amelyeknek először be kell vinni számítógépbe a számokat, hogy dolgozni lehessen velük. Elvileg ez azért van, mert a Van Rompuy kabinet szerint ha papír alapú a javaslat, kisebb az esély az adatok kiszivárogtatására. Ehhez képest a Justus Lipsius földszinti csarnokában várakozó újságírókhoz fél órán belül lejutott egy példány, így a péntek reggeli híradásokban már konkrét számokkal lehetett spekulálni.
Az Európai Tanács ülései ezzel együtt az egyik legnagyobb titokban tartott találkozók. A legtöbb fontos döntés egyre inkább a vezetők vacsorája közben születik, ahol még annyi diplomata sem lehet fültanúja az elhangzottaknak, mint a tanácsteremben. Utóbbiban a 28 (a horvátok már ott ülnek az asztalnál) vezető mellett még Van Rompuy kabinetjének néhány tagja, és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, illetve néhány magas rangú tisztségviselő vesznek részt, senki más. A vezetők, ha elbizonytalanodnak, a szomszéd szobában várakozó országonként két-két fő segítőhöz fordulhatnak (telefonon, vagy személyesen), ők hazánk esetében Gottfried Péter, a miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója és Györkös Péter, Magyarország állandó képviselője az EU-ban.
A mostani EU-csúcson meglehetősen bosszantó volt, hogy a mobilszolgáltatás akadozott, így a tárgyalóban küzdő vezetők olykor nehezen léptek kapcsolatba delegációikkal, otthoni tanácsadóikkal, parlamentjeik vezető alakjaival. A tanácskozásról egyébként nem készül jegyzőkönyv, a tanács alkalmazottai „hallgatóznak”, jegyzetelnek, és aztán beszámolnak az egyes delegációk megfelelő diplomatáinak. Amelyik vezető teheti (a francia anyanyelvűeken kívül), így Orbán Viktor is, angolul szólal fel, hogy elkerülhetők legyenek a félreértések, félrefordítások.
Az első munkaülés múlt héten végül is este fél kilenckor kezdődött: ilyenkor még az Európai Parlament elnökét is meghallgatják, aki aztán távozik a teremből, bár Martin Schulz rendszeresen maradni szeretne. Éjféltől aztán újra két-, többoldalú tárgyalások kezdődtek. Ekkor hunyt egy keveset Orbán is a delegációs szoba egyik kanapéján, és látták aludni Cameront és Merkelt is. Állítólag csak Van Rompuy nem dőlt el egy pillanatra sem. Orbán végül is hajnali öt körül találkozott az Európai Tanács állandó elnökével, akinek akkori javaslatát még kevésnek találta a magyar kormányfő. A vezetők hajnali munkaülése alatt az újságírók újra magukhoz tértek. Öt körül kicsit alábbhagyott a lelkesedés a sajtónak fenntartott csarnokban, de ez azért is lehet, mert a sajtóbárban elfogyott az étel és az ital.
A kiszivárogtatott javaslat aztán újra életet lehelt az akkorra már enyhén zombiként kóválygó zsurnalisztákba. Az ahhoz képest módosított utolsó javaslat-tervezetet (amely ismét tovább növelte a Magyarországnak járó pénzt), végül is a délutáni ülésen osztották ki a vezetőknek, majd szó szerint rájuk zárták az ajtót. Szerencsére ők is haza akartak menni, így miután Van Rompuy még kiosztott még egy kis pénzt az elégedetlenek között, péntek estére megszületett az egyezség. Mindez nem feltétlenül tűnik túl átláthatónak, demokratikusnak, szervezettnek, de valószínűleg ez az egyetlen módja annak, hogy 28 különböző akarat elégedetten távozzon a kompromisszummal a tárgyalóasztaltól.
