Párizsi csúcs: nincs csodarecept
Jó irányba tett lépésnek tartja a bejelentéseket Cornelius Adebahr, a német külügyi társaság (DGAP) lapunknak nyilatkozó integrációs szakértője, de emlékeztet rá: egyelőre csupán két tagállamról van szó (még ha a legnagyobbakról is), ahhoz, hogy mindez működjön, tizenhét tagállamnak kell jóváhagynia és együttműködnie. A sokat emlegetett gazdasági kormányzás (amit Angela Merkel még tavaly ősszel hirdetett meg, és németül jóval szigorúbban hangzik, mint angolul) valójában nem egy európai kormány lenne, hanem a pénzügyminiszterek rendszeres egyeztetése. Ezt most évente kétszer rendeznék meg, Herman Von Rompuy, az Európai Unió elnöke vezetésével. Többek között szorosan egyeztetnék a költségvetési terveket, és 2012-tól alkotmányban rögzítenék az adósságplafont is. Ekkortól lépne életbe a pénzügyi tranzakciókra kirótt különadó is, ami nem meglepetés, erről már korábban elvi egyezségre jutottak.
A sokak által csodaszerként emlegetett eurókötvények - amelyek az egyes tagországok adósságát közös adóssággá változtatná - csupán egy újságírói kérdésre válaszul kerültek szóba. A német és az európai sajtó napok óta lázasan találgatta, hogy vajon felpuhul-e a német ellenállás: Berlin eddig vehemensen ellenezte a közös kötvénykibocsátást. Ennek lényege az lenne, hogy a tagállamok által kibocsátott államkötvények mellett létezne egy közös eurókötvény, ami mögött a teljes eurózóna állna: ezek kamatfelára jóval alacsonyabb lenne, mint amit most a spanyolok, az olaszok fizetnek. Jelenleg a német államkötvényekért 2,3 százalék kamatot fizet a német állam, míg a portugálok vagy az írek tízet. A közös kötvény a dél-európaiknak igen előnyös lenne, viszont többletköltséget okozna a németeknek. Nemrég Soros György tőzsdeguru, de már több német szakértő is szorgalmazta a bevezetését, mondván: csak ezzel lehet stabilizálni az eurózónát, különben félő, hogy Olaszország vagy Spanyolország lehet a pénzügyi válság következő áldozata.
Az eurókötvények legfeljebb a távoli jövő zenéje - fogalmazott tegnap Nicolas Sarkozy, most még kárt okozna az eurózóna egészségesebb tagjainak. Angela Merkel pedig világossá tette: nincs csodaszer, fokozatosan, apró lépésekkel lehet csak kilábalni a válságból. Hasonlóan vélekedett Cornelius Adebahr: ez lehet valóban a jövő útja, de még ha döntés is születne a közös állampapírokról, ahhoz alkotmánymódosítások, és parlamenti jóváhagyások sorozatára lenne szükség, így legjobb esetben is eltartani 2-3 évig, amíg bevezethetnék. Ehhez képest a mostani lépések ugyan szerényebbnek tűnnek, de legalább realisztikusak. Mindenképp új irányba tolná az európai együttműködést a közös német-francia társasági adó bevezetése 2013-tól: ez az együttműködés is nyitott lenne a többi tagállam előtt. Ez feltétlenül újdonság, hiszen eddig az adózás szigorúan nemzeti hatáskörbe tartozott. Kérdéses, hogy a többi euró illetve EU-tagállam, illetve a tőzsdék miként reagálnak majd francia-német tandem bejelentéseire: sikerült-e az európai vezetőknek ezúttal megnyugtatni a piacokat?
