– Ha nincs megállapodás, Németország pedig hajthatatlan, és ketté akarja szakítani Európát, muszáj áttérnünk a B tervre. Ez azt jelenti, hogy más forrásból kell pénzt szereznünk: lehet ez az Egyesült Államok, Oroszország vagy Kína – ismertette a Kelet felé fordulás ötletét Panosz Kamenosz védelmi miniszter, a Független Görögök politikusa. A jobboldali pártot kénytelen volt bevenni a kormánykoalícióba a radikális baloldali Sziriza: a kellő parlamenti többség birtokában most együtt szidhatják az EU/ IMF-párost és a megszorításokat.

Kinek a fejéből pattan ki a megoldás? Yannis Behrakis / Reuters

Ám az efféle hangzatos kijelentésekkel nem sokra mennek, amikor szerdán Görögországról tartanak rendkívüli tanácskozást az euróövezet pénzügyminiszterei, vagy csütörtökön, amikor az állam- és kormányfők EU-csúcson vitatják meg a görög válságot. Igaz, Janisz Varufakisz pénzügyminiszter – aki az elmúlt napokban hiába próbált nyugat-európai körútján támogatást kicsikarni az új athéni kormány programjához – ugyanúgy nem bírta megállni, hogy markáns nyilatkozatot tegyen.

– Görögország kilépése az euróból nem szerepel a terveink között. Olyan ez, mint egy kártyavár: ha kiveszik a görög kártyát, összeomlik az egész – közölte. A Grexit névre elkeresztelt kilépés (Greece/Görögország + exit/távozás) következményeiről hívott össze válságtanácskozást David Cameron brit kormányfő. S noha a kiválás lehetőségét Európa-szerte újra emlegetni kezdték, a lapunknak nyilatkozó görög politikai elemző, Jorgosz Cogopulosz kétségeinek adott hangot: – A Grexitre nincs esély, kivéve, ha a Sziriza mindenre nemet mond. Csakhogy ennyi mentőcsomag után nehéz elhinni, hogy Európa elengedné Görögország kezét – utalt az összesen 240 milliárd eurós pénzügyi mentőövre.

Valódi felzúdulást Varufakisz egyébként azzal keltett, hogy feltette a költői kérdést: ki következik Görögország után? Vajon Portugália? Vagy Olaszország? Pier Carlo Padoan olasz pénzügyminiszter nem győzte visszautasítani a feltételezést, ám ettől még tény, hogy a hatalmas görög államadósság (a GDP, a bruttó hazai termék 175 százaléka) után az olasz adósság áll a második helyen (132 százalék). Portugália „csak” a harmadik (129 százalékkal), de a rá nehezedő adósságteher még mindig több mint a duplája az EU-szabályok által megengedett hatvan százaléknak. (Összehasonlításul: a magyar államadósság nyolcvan százalék körül mozog.)

Hiába népszerű, karizmatikus vezető Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök, az európai vezetőkkel alkudozva ő sem sokra jutott a napokban. Áthidaló támogatást kért nyárig, amíg meg nem születik az új egyezség a görög adósság visszafizetéséről, az elképzelésért azonban senki sem lelkesedik. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter sietett leszögezni: bármilyen új programot dolgoznak is ki Görögországnak (a mostani EU/IMF-mentőprogram február végén lejár), ezt csak nemzetközi felügyelet mellett lehet majd végrehajtani. Ciprasz viszont éppen ettől a felügyelettől és a görögökre kényszerített megszorításoktól igyekszik megszabadulni. – Nem tudom, a pénzpiacok hogyan kezelnék Görögországot mindenféle program nélkül, de Ciprasz talán jobban tudja – szúrt oda Schäuble.

A sorsdöntőnek beállított szerdai és csütörtöki uniós tanácskozás kimenetele teljesen bizonytalan. – Minden attól függ, milyen konkrét javaslatokkal áll elő a görög kormány. Nem hiszem, hogy létrejönne a megegyezés, azt ellenben remélem, hogy közeledik a két fél álláspontja – válaszolta a Népszabadság kérdésére Cogopulosz. Nem sok jót ígér, hogy Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök Berlinben azt fejtegette: „Görögországnak nem kellene feltételeznie, hogy annyira megváltozott az általános hangulat, hogy az euróövezet feltétel nélkül elfogadja a Ciprasz-kormány terveit.”