Európa az unió új külügyi stratégiájára vár, már csak azért is, hogy a 27 tagállam számos vitatott kérdésben - például az Oroszországhoz, a Kínához, vagy Koszovóhoz való viszonyban - azonos álláspontot képviselhessen. A Catherine Ashton által irányított intézmény gőzerővel dolgozik az új stratégián, ám eközben egyéb konfliktusok feszítik az uniót.

Közéjük tartozik a Külügyi Szolgálat személyi összetételének problémája, amely elsősorban az új tagállamok igazságérzetét sérti, de némely régebbi tagállam, például Görögország is lázadozik. Mint Zoran Thaler EP-képviselő, volt szlovén külügyminiszter, a kérdés európai parlamenti élharcosa elmondta: a Külügyi Szolgálat személyi állományának 68 százalékát a 6 alapító tagállam adja, míg a fennmaradó 32 százalékon 21 EU-tagállam osztozik. Ez igazságtalan és méltatlan is egyben, s ilyen összetétel mellett a Külügyi Szolgálat képtelen megjeleníteni a 27 tagállam külpolitikai törekvéseit. Hozzátette: az is képtelenség, hogy az Európai Unió 115 diplomáciai misszióvezetője között csupán egy akad, aki az új tagállamokból származik - Herman János magyar EU-diplomatáról van szó -, s a legközelebbi váltást követően is csupán 5-re növekszik a számuk, azaz az EU új tagállamai a misszióvezetői kar 4,35 százalékát adják majd.

Zoran Thalerhez hasonlóan Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő is többször nehezményezte az EU fórumain ezt az aránytalanságot, hangsúlyozva: ha azt akarjuk, hogy a Külügyi Szolgálatot a tagállamok magukénak érezzék, valamiféle arányosságot, kiegyensúlyozottságot, méltányosságot kellene teremteni benne. Elismerve, hogy a földrajzi szempont nem lehet az egyetlen rendező elv azt javasolta Ashton asszonynak, hogy a személyzet kiválasztásakor egyszerre vegye figyelembe a szakmai érdemeket és az egyensúlyi követelményeket. A szocialista EP-képviselő egyúttal visszautasította azon - nyugati - képviselők arroganciáját, akik a közösségiség elvére hivatkozva ellenzik a földrajzi egyensúlyt, mivel nyilvánvaló, hogy ők a maguk privilegizált helyzetét akarják bebetonozni.