Már a Karzai-jal előzőleg tárgyaló Hillary Clinton külügyminiszter „mély sajnálatát” fejezte ki a történtek miatt, és vegyesbizottság felállítását sürgette az akció kivizsgálására. Ez lehetett a legvéresebb amerikai támadás az országban a tálibellenes háború 2001 októberi elindítása óta. Karzait, akit sokan Amerikában is "Kabul polgármesterének" tartanak – utalva földrajzilag (is) behatárolt hatalmára –, a korábbi ilyen támadások is kellemetlenül érintették, mivel aláássák a tálibokkal, illetve az al-Kaida terrorszervezettel szembeni erőfeszítéseit.

Obama mindamellett szerdán elismerését fejezte ki Karzainak, valamint Aszif Ali Zardari pakisztáni elnöknek az elkötelezettségükért. - Három, szuverén ország (vezetőiként) találkozunk ma, akiket összeköt az al-Kaida és szélsőséges szövetségesei felaprításának, szétbomlasztásának és legyőzésének közös célja... Örülök, hogy ez a két férfi, Afganisztán és Pakisztán választott vezetői, teljesen tisztában vannak az előttünk lévő fenyegetettséggel, és megerősítették elkötelezettségüket, hogy szembeszállnak vele... Az Egyesült Államok tartós elkötelezettséget vállalt a demokratikusan választott vezetők támogatására ... – mondta.

Megfigyelőknek ugyanakkor feltűnt, hogy Obama és Karzai kapcsolata nélkülözi a közvetlenséget és a gyakoriságot (a korábbi, heti rendszerességű videókonferenciákat), amelyek George W. Bush elnöksége idején megszokottak voltak. A finoman tartott, de azért érezhető távolság szól az idei, választási évnek is; Washington sem Karzai, sem más elnökjelölt mellett nem tette le a voksát az augusztusi megméretés előtt. A jelenlegi elnököt Amerika gyengének tartja a kábítószerprobléma és az elképesztő mértékű korrupció megfelelő kezelésére. Joe Biden alelnök egy éve, még szenátorként kivonult a Karzai-jal közös vacsoráról, úgy ítélve meg: nem veszi elég komolyan az ezzel kapcsolatos amerikai aggodalmakat. James Jones nemzetbiztonsági tanácsadó közlése szerint Obama most is afgán kollégája tudtára adta: konkrét eredményeket vár tőle.
 
Pakisztánra vonatkozóan az USA kellemetlen hírként vette a minap, hogy Iszlámábád a Szvat-völgyben átengedte a terepet a táliboknak. Az Obama-adminisztráció és az ellenzéki vezető, Navaz Sarif intenzív kapcsolata annyira feltűnést keltett, hogy Richard Holbrooke elnöki különmegbízott kénytelen volt visszautasítani a szombati The New York Times címoldalas közlését, miszerint „az Egyesült Államok udvarol az ellenzék vezérének.” Egyúttal azonban egyértelműek voltak az elmúlt hetekben a pakisztáni vezetést illető bírálatok. Obama a múlt héten Zardari – a meggyilkolt kormányfő, Benazir Bhutto özvegye – elnöksége kapcsán „súlyos aggodalmainak” adott hangot, törékenynek tartva a népszerűtlen államfő rendszerét. Megfigyelők ehhez hozzáteszik, ha egy pakisztáni elnök nagyon meggyengül, akkor rögtön harapófogóba kerül: egyfelől a szélsőségesek, másfelől a hagyományosan puccsista hadsereg fenyegeti.

Hamid Karzai afgán államfő, Barack Obama és Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök