A Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) várakozása szerint Irán először közepes - 3500 és 5500 kilométer közötti - hatótávolságú rakétákat igyekszik kifejleszteni, mielőtt megkísérli az 5500 kilométeres hatótávolság feletti interkontinentális rakéták (ICBM) megépítését. Irántól az Egyesült Államok keleti partja mintegy 9000 kilométer távolságban fekszik. - Ésszerű az a következtetés, hogy egy feltételezett iráni ICBM, amely az (észak-koreai) Nodong és a (volt szovjetunióbeli) Scud rakéták technológiáján alapul, több mint egy évtizedre van a megvalósulástól - áll a jelentésben.

Az IISS jelentése egybevág az amerikai hírszerzés 2009. májusi megállapításával, mely szerint nem valószínű, hogy Iránnak 2015-2020 előtt hosszú hatótávolságú rakétája legyen. Ám egy április 19-i nem titkos Pentagon-jelentés szerint megfelelő külföldi segítséggel Irán képes lehet 2015-re olyan rakétát építeni, amely eléri az Egyesült Államok területét.

Az Európa ellen irányuló lehetséges iráni fenyegetésről szólva az IISS jelentése megállapítja: nem valószínű, hogy Irán 2014-2015 előtt hadrendbe állíthat folyékony üzemanyaggal működő, nyugat-európai csapásmérésre képes rakétát. A szilárd üzemanyaggal működő, 3700 kilométeres hatósugarú iráni Szedzsil rakéta, amely egy tonna robbanótöltet hordozására képes, legkevesebb 4-5 évre van a megvalósulástól - áll a jelentésben.

Szakértők szerint a szilárd üzemanyaggal működő rakéták különös aggodalomra adnak okot, mert sokkal rövidebb időre van szükség a felbocsátásukhoz, mint a folyékony üzemanyaggal működő rakétáknak, és ezért nehezebb velük szemben megelőző csapást mérni.