A Regnum című, Oroszországban a FÁK-tagállamok számára létrehozott hírportál csütörtökön összefoglalót közölt a magyar belpolitika egy évéről Magyarország 2010-ben - a nacionalizmus és a hatalom új rendszere címmel.

A szerző, Dmitrij Szjomusin szerint „az elmúlt év megerősítette azt a XIX. század óta ismert tényt, hogy éppen a magyarok alkotják Európa leginkább nacionalista népét". Tavasszal a „szavazófülkék forradalma” megerősítette, hogy a magyar szavazók nem kevesebb, mint 75 százaléka a modern kor ideológiai halmából csakis a nacionalizmust választja, és a belátható jövőben Magyarország számára ennek nincs alternatívája.

Szjomusin ismertette a parlamenti és az önkormányzati választások eredményét, és rámutatott: „Ilyen módon a különböző szintű hatalom egyetlen központjává a Fidesz frakciója vált, ellenőrzése alatt tart mindent, s az élen egyszemélyi pártvezetőként Orbán Viktor áll, akinek vezető szerepe és tekintélye a pártban vitathatatlan.” „A Fidesz és kisebb partnere, a KDNP alkotmányos többséggel bír a parlamentben, és ez az országgyűlést a törvények elfogadásának hatékony eszközévé változtatta. Napirendre került a jobboldali rendszert szolgáló új alkotmány előkészítése. Az új rendszer hatalmi konszolidációja sikeres volt, s kizárólag a Nemzeti Bank maradt az Fidesz ellenőrzésén kívül. ... Kirajzolódik a de facto egypárti politikai rendszer..” - írta Szjomusin. A politikai szférában a szerző elsősorban a médiaalkotmányt és a médiatörvényt emelte ki, amelyek célját abban látja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök számára két választási periódusra garantálja a tömegtájékoztatás ellenőrzését.

A szociális szférában a legfontosabbnak a nyugdíjrendszer átalakítását tekinti a szerző, amely szerinte a „kudarcba fulladt magyar nyugdíjrendszer nyugati minta alapján történő átalakítására tett kísérlet". Szjomusin a külpolitikáról szólva úgy vélekedett, hogy ez az egyik legitimációs eszköze Orbán Viktor személyes hatalmának, illetve a Fidesz hatalmának. Ismertette a határon túli magyarokat érintő intézkedéseket, amelyek szerinte az Európai Unió válságának körülményei között meglehetős kockázatokat rejtenek Magyarország számára, amennyiben konfliktusokat ígérnek a szomszédokkal. „Ezért, a nemzeti politika konfliktuspotenciáljának ellensúlyozására, a fideszesek kezdtek aktívabban fellépni a regionális politika terén a közös gazdasági és politikai érdekeknek a régi Európával és Oroszországgal szembeni védelmében”, s ehhez keresnek aktívan szövetségest. „Az új magyar külpolitika értékelésekor nem szabad kihagyni a számításból a vidéki férfi (Orbán) személyes becsvágyát, aki Trianon megsemmisítőjeként akar bekerülni a magyar történelembe. A legkézenfekvőbb Orbán Viktornak és a Fidesznek az az egyszerű törekvése, hogy megszilárdítsa a helyét a hatalomban, megszerezve a határon túli, új magyar állampolgárok szavazatait a következő választásokra - írta Szjomusin, s úgy vélte, Martonyi János külügyminiszter a magyar nacionalizmus érdekeitől távol állónak tűnik, inkább látszik a mai globalizmus „ügynökének" a jelenlegi magyar kormányban.

A magyar-orosz viszonyról írva a szerző egyebek között megállapította, hogy Nagy Imre újratemetésétől kezdve Orbán kibékíthetetlen oroszgyűlölőként (russzofób) vált ismertté, és ezt nem ritkán alátámasztotta éles kijelentésekkel. Ez egyébként első kormányzása idején „nem fogadhatóvá és kézszorításra nem érdemessé" tette őt a Kremlben. „Mostanra idősebb lett, külleme is más, és politikusként is megváltozott: liberálisból keresztény tradicionalistává, a korábban impulzív politikusból energikus pragmatistává vált" - írta a szerző, s emlékeztetett rá, hogy még ellenzékiként kiharcolt egy személyes találkozást Vlagyimir Putyinnal, majd hatalomra jutva november 30-án Moszkvába látogatott.

„Be kell azonban ismerni, hogy az összes tavalyi útja közül ez volt a legkevésbé sikeres. Erről tanúskodik a sajtótájékoztató elmaradása is, noha ilyet rendszeresen tartanak a tárgyalások befejeztével. A magyar kormányfő szeretné újra nemzeti tulajdonba venni, megvásárolni a Mol és a Malév orosz kézben lévő részeit, de az orosz fél védi az orosz cégek érdekeit. Ilyen módon mindkét fél szigorúan gazdasági jellegűnek állítja be a konfliktust" - mutatott rá Szjomusin. Úgy vélte: „Figyelmet érdemel, hogy a magyar-orosz kapcsolatok gazdasági részének felügyeletét Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszterre bízta, aki szakmailag távol áll a gazdasági problémáktól. A magyar miniszterelnök e különleges bizalmat élvező politikai tanácsadója, szürke eminenciása... valójában az az ember, aki a globalizáció érdekeit képviseli a magyar kormányban".
    Szjomusin szerint az Oroszországgal fennálló, gazdasági alapú konfliktusokhoz az új magyar vezetés politikai célokat köthet. Ez lehetővé teszi számára, hogy hatást gyakoroljon az Oroszországgal való kapcsolatok fejlesztésére alapvetően kedvezően tekintő magyar társadalomra, és leszállítsa a kétoldalú kapcsolatok szintjét. Orbán Viktor és környezete az orosz felet a magyarok és az európaiak előtt engedményeket nem ismerő, makacs és önző tárgyalópartnereknek fogja beállítani - vélte Szjomusin.
    "A mai világ hatalmasai az orosz kapitalizmusnak periferiális státust szánnak, és Magyarország új hatalmasai teljesíteni szándékoznak ezt a parancsot, miközben Oroszország és a szovjet múlt kiszorítása Európából és Magyarországról folytatódik" - állapította meg Szjomusin.