Akár megerősödve is kikerülhet az ukrán válságból az Európai Unió – mondja lapunknak Roland Freudenstein, a brüsszeli Wilfried Martens Centre for European Studies igazgatóhelyettese. Az optimista megközelítést azzal indokolja, hogy a válság kapcsán nem következett be semmilyen törés az unión belül, és megerősödtek a korábban kissé háttérbe szorult transzatlanti kapcsolatok is. Szemléletváltást jelenthet az európai állampolgárok számára is, hogy a kijevi Euromajdanon a szemük láttára százezrek tüntettek egy normális ukrán jövőért, több mint száz ember az életét is adta érte: vagyis az európai perspektíva, a jogállam, továbbra is nagyon vonzó. – David McAllister, a német CDU európai parlamenti listavezetője nemrég azt mesélte, hogy az elmúlt négy hétben jóval kevesebb unióellenes e-mailt kap, mint korábban, vagyis változik az emberek alaphangulata is Európával kapcsolatban – idéz egy konkrét példát a szakember.

De hozzájárulhat az unió megerősödéshez az is, ha a tagállamok csökkentik az energiafüggőségüket. Ez elkerülhetetlen, hiszen Oroszországról most egyértelműen kiderült, másképp tekint a világra, mint az európaiak. Freudenstein szerint az átállás nem annyira bonyolult és időigényes dolog, mint azt sokan hiszik: cseppfolyósított gázzal kanadai és amerikai hajók is el tudják látni Európát, és a csőhálózaton keresztül ez bárhova eljuthat. Két-három év alatt látványosan csökkenthető a függőség. Ismét előtérbe kerülhet az atlanti kapcsolat,mert egy erős transzatlanti szabad kereskedelem kompenzálni tudja az esetleges orosz kereskedelem visszaesését, és önmagában is komoly gazdasági növekedést hozna a kontinensnek.

Freudenstein azt sem rejti véka alá, hogy még az eurózóna vonzereje is növekedhet. Ez már nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is: az eurózónát a NATO ötödik cikkelyéhez hasonlítja, csak civil megközelítésben, mert biztonságot ad majd egy kiszámíthatatlan külvilággal (Oroszországgal) szemben. Az ukrán események miatt ugyanis le kell számolni azzal az illúzióval, hogy az eddig szorgalmazott párbeszéddel belső modernizációt lehet elindítani Oroszországban.

A német kutató ugyanakkor elismeri, hogy új kihívások elé állítja Európát az euroszkeptikus, populista pártok előretörése. – Nem lehet azzal lesöpörni az asztalról a problémát, hogy ezek képzetlen emberek, akik felültek egy ostoba pártnak. A hagyományos néppártoknak komolyan kell venniük a félelmeiket, és megoldásokat kell kínálni a problémákra, ugyanakkor jelezni kell, hogy a szélsőségesek megoldásai nem működnek. A populistákra általában is az jellemző, hogy keresik, de nem oldják meg a problémákat – fogalmaz a kutató, aki korábban a CDU-hoz közel álló Konrad-Ade nauer-Stiftung varsói irodáját is vezette. Mond rögtön egy példát is: Franciaországban a Nemzeti Front, Magyarországon a Jobbik szorgalmazza, hogy az ország lépjen ki az EU-ból. Ám ilyenkor gyorsan ki lehet számolni, hogy ez minden egyes francia vagy magyar állampolgárnak mennyibe kerülne. Ennek kommunikálása a hagyományos pártok feladata.

Lapunk arra is kíváncsi volt, hogy a kutató hogyan látja a kelet-középeurópai országok uniós tagságának tízéves mérlegét. Freudenstein szerint nagyon fontos hozzáadott érték volt, hogy ezek az országok egyszerre hangoztatták európai értékeiket és atlanti elkötelezettségeiket, e kettő ugyanis a régi tagállamokban időnként inkább kizárta egymást. Volt egyrészt egy Brüsszel–Strasbourg–Luxembourg-tengely, más részt a London– Washington-szövetség. Az új tagok ezt a kettőt tudták kombinálni, ráadásul gazdaságilag a liberális irányvonalat erősítették. De erősödött néhány konzervatív elem is a csatlakozásuk után: például az, hogy az erős nemzetállam nem áll ellentétben egy erős Európával. Harmadikként említi a gazdasági növekedést, amely kétségkívül lökést jelentett a régi tagállamoknak is. Ami Magyarországot illeti, Freudenstein szerint sok minden történt az elmúlt négy évben, így talán a következő ciklusban már nem lesznek ekkora változások. Reményei szerint eljöhet az a pillanat, amikor az ország még jobban a külvilág felé orientálódhat. Ennek része lehetne, hogy még konstruktívabban vehetnénk részt az európai projektekben és összességében a nyugati világ reneszánszában.