Orosz vezetők Kirill beiktatásán
Jelen volt és beszédet is mondott a múlt héten megválasztott Kirill pátriárka beiktatásán az orosz államfő. Dmitrij Medvegyev az új pátriárka köszöntésén túl az egyház és az állam nélkülözhetetlen együttműködéséről beszélt. – Ez rendkívüli esemény az ország és minden pravoszláv nemzet számára – jelentette ki a 20 millió muzulmánt is állampolgárai között tudó, magát világiként meghatározó orosz állam vezetője. Az ünnepségen a kormányfő, Vlagyimir Putyin is megjelent.
Rendhagyó volt a helyszín is, ugyanis a 62 éves Kirill (aki az elmúlt húsz évben az orosz pravoszláv egyház külügyeiért felelt) az első, akit a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban emeltek pátriárkává. A 19. században épült, majd a harmincas években lerombolt templom tíz éve épült fel újra.
Kirill pátriárka első beszédében Medvegyevhez hasonlóan az állam és az egyház együttműködésének fontosságáról szólt, valamint az orosz egyház külső határainak megőrzéséről. – Ez azután vált elsődlegessé, hogy a történelmi Oroszország területén új független államok alakultak. Tisztelve önállóságukat az egyháznak biztosítania kell az új államok népei közötti lelki és szellemi kötelékeket, megvédve azt az értékrendet, amelyet a Szent Oroszország pravoszláv civilizációja jelent – mondta a Kirill. A pátriárka ezzel közvetve annak az ukrán törekvésnek az elutasításáról szólt, amelynek célja egy Moszkvától független ukrajnai patriarchátus létrehozása.
A moszkvai patriarchátus 1589-ben jött létre. Önálló szerepet csak a 17. század első felében játszott, Nagy Péter cár idején azonban lényegében az orosz állam alárendelt szervévé vált. Ezt erősítette meg az is, hogy 1700–1917 között nem is pátriárka, hanem egy kollektív szervezet, a Szent Szinódus állt az egyház élén. A pátriárka tisztségének visszaállítása a bolsevik hatalomátvétel után vált lehetővé, amely hol tiltotta, hol tűrte az egyház működését. A posztszovjet Oroszországban 1990 után, II. Alekszij vezetése alatt az egyház külsődleges szerepe erősödött, erős állami támogatás mellett, amelynek látványos jele Medvegyev aktív szereplése volt a beiktatáson.
