Putyin saját elmondása szerint orosz energiaablakot nyit Kelet felé, amelybe nemcsak a gázszállítás és az olajvezetékek, hanem most már az atomenergia is beletartozik. Aszo Taro japán kormányfő és orosz partnere ugyanis egy egyezményt írtak alá az atomenergia békés felhasználásáról.

Moszkva azt szeretné, ha az orosz szerepvállalás a japán nukleáris iparból – amely a világ második legnagyobb gazdasága energiatermelésének közel harmadát adja – a jelenlegi tizenötről huszonöt százalékra nőhetne.

A politikai fronton az előzetes híresztelésekkel ellentétben semmiféle előrelépés nem történt a két ország határvitájával kapcsolatban, bár a felek megállapodtak abban, hogy a júliusi G8-csúcs alatt visszatérnek a kérdésre. A japánok által igényelt négy Dél-Kuril-sziget – a japánoknak Északi Területek – így továbbra is orosz ellenőrzés alatt van. A két ország a második világháború befejezése óta nem tudott megegyezni azok elosztásáról, így elmaradt a háborút lezáró japán-orosz békeszerződés is.

Emiatt továbbra is úgy tűnik, hogy Moszkva és Tokió viszonyában a gazdasági kapcsolatok fittyet hánynak a politikára. A kétoldalú kereskedelem az elmúlt három évben megháromszorozódott, a Toyota és a Nissan autógyártók gyárat nyitottak Oroszországban, és a kelet-szibériai, jelentős kőolajmezőket is közösen térképezi fel a két ország.

A Szahalin-szigeten pedig elindult egy huszonkét milliárd dollár értékű, cseppfolyós gáz projekt a Gazprom, Shell, Mitsubishi és a Mitsui cégek közös részvételével, amely a világtermelés öt és a szigetországi gázfelhasználás hét százalékát adja, ha teljes kapacitáson üzemel majd.

A tokiói látogatás gazdasági jelentőségét mutatja, hogy Putyint elkísérte Szergej Shmatko energiaügyi miniszter és az orosz gazdasági élet kétszáz legbefolyásosabb vezetője, köztük Alekszej Miller Gazprom-vezér, Szergej Kirijenko, az orosz atomenergia-ügynökség, a Roszatom elnöke, bankvezérek és a leggazdagabb orosznak mondott milliárdos „alumíniumkirály”, Oleg Deripaska is