Az Independent című brit napilap azt írja, hogy az orosz exportra engedélyezett katonai vagy kettős rendeltetésű áruk listáján egyebek között mesterlövészfegyverek, éjjellátó készülékek, kommunikációs eszközök, sőt légvédelmirakéta-alkatrészek is szerepelnek.

Igaz, ez utóbbiakat tagadta a kormány szóvivője, mondván: ilyen termékeket sohasem adtak el Moszkvának, azokat a brazil haditengerészet kapja, igaz, oroszországi kikötőn keresztül. Egyszersmind azt állította, hogy Oroszországba csak hobbifegyverek exportja zajlik, a hadi berendezésekre valóban kiviteli stop van érvényben, és a képviselők az annak életbe lépése előtti állapotokat tanulmányozták.

Nagy-Britannia súlyosan megbüntetné Oroszországot a kelet-ukrajnai szakadárok támogatásáért, sőt – az ukrán válságtól aligha függetlenül – még a 2006-ban, Londonban meggyilkolt volt KGB-tiszt, Alekszandr Litvinyenko ügyének dossziéját is újra megnyitotta.

A parlamenti jelentés azonban nem pusztán kényes helyzetbe hozta, hanem a képmutatás gyanújába is keverte David Cameron kormányát. Az Európai Unión belül ugyanis épp ő sürgeti a leghangosabban, hogy Franciaország mondja vissza azt a szerződést, amelyet még 2011-ben írt alá Oroszországgal két – egyenként 1,1 milliárd eurót érő – Mistral helikopterszállító eladásáról.

Az első hajón már az utolsó simításokat végzik, és – mint a Newsru.com orosz internetes hírportál írta – kevéssé valószínű, hogy az üzlet meghiúsul. Franciaországnak ebben az esetben súlyos kötbért kellene fizetnie, hatszáz, a Mistralok építésén dolgozó munkás veszítené el az állását, és még tulajdoni viták is kerekedhetnének, mivel a hajótesteket Szentpéterváron gyártották, és Franciaországban csak felszerelik azokat.

A brit bírálatokra nyomban válaszoltak Párizsban is: arra szólították fel Cameront, hogy előbb „a saját udvarában söprögessen”, hiszen London az orosz oligarchák első számú menedéke. Ráadásul némelyek közülük meglehetősen jó kapcsolatot ápolnak a konzervatív párttal. A BBC hírportálja is megemlíti, hogy nemrég a toryk egyik adománygyűjtő bálján rendezett árverés fődíját (egy teniszpartit Cameronnal és Boris Johnson londoni polgármesterrel) 160 ezer fontért egy bizonyos Ljubov Csernuhina szerezte meg. A hölgy férje pedig nem más, mint az a Vlagyimir Csernuhin, aki Vlagyimir Putyin első elnöki ciklusa idején orosz pénzügyminiszter-helyettes, majd az állami külgazdasági bank, a VEB elnöke volt.

Még több pénzzel, 800 ezer dollárral támogatta a torykat egy másik orosz üzletember, igaz, őt aligha lehet a moszkvai hatalmi körökhöz közel állónak tekinteni. Az olajüzletben meggazdagodott Alekszandr Tyeremko a 2006-ban felszámolt Jukosz olajtársaság egyik vezetője volt, és 2004-ben, azután hagyta el Oroszországot, hogy eljárás indult a társaság feje, Milhail Hodorkovszkij ellen.

A londoni kormányszóvivő azzal védekezett, hogy már Csernuhinék is eltávolodtak a Putyin-rezsimtől, ráadásul brit állampolgárságot szereztek, az orosz származású támogatóktól származó adományokat pedig törvényes keretek között kapta a konzervatív párt.