Többen k másnapossággal küszködve búcsúzkodtak vasárnap délelőtt új barátjaiktól egy gdanski hotel halljában. Lengyel civil szervezetek állami segítséggel egy hetes rendezvénnyé duzzasztották ugyanis Lech Walesa ünneplését. A „Szolidaritás Expressz” programsorozatra mintegy kétszáz fiatalt hívtak meg szerte a világból.

Az aktivisták, politikusok és lengyel kötődésű egyetemisták egy hete gyűltek össze Krakkóban, hogy vonattal jussanak el Varsón keresztül a gdanski hajógyár bejáratától kétszáz méterre álló végső szállásukig. A szervezők a huszadik század legfontosabb helyszíneit kívánták megmutatni, így alakult, hogy magyarok, szerbek, libanoniak és svájciak megjárták Auschwitzot, a varsói felkelés múzeumát, és a Westerplattét, ahol elsőként lőttek a bevonuló nácik a második világháború kitörésének napján.

– Eddig tartott a szomorú múlt bemutatása, Gdanskban már minden a ragyogó jövőről szól – mondta az egyik túravezető a kommunizmus alatt megölt hajógyári munkásoknak emelet három hatalmas keresztnél, majd elsírta magát.

A fiatalok könnyebben tették túl magukat a nehéz témákon, és frakciókra bomolva leginkább mulatozással töltötték a számukra engedélyezett szabadidőt. Külön csoportot alkottak azok, akik a valaha Szovjetunió területén születettek. Grúz, orosz és ukrán még utolsó este is együtt vedelt.

A buli egyik pontján a hangadó tbiliszi Niko beavatta a többieket, hogy az augusztusi fegyveres konfliktus alatt ő a fél-erotikus Emanuelle-sorozat filmjeinek az elemzésével ütötte el az időt. A következő fél órában csak az ihatott, aki megmondta, ő milyen mozival vészelne át nehéz heteket. A harmincas éveiket taposó oroszok és grúzok szovjet neveltetésük miatt még remekül megtalálják a közös nyelvet és témákat is. Mint mondják, a következő generációk már nem fogják érteni egymást.