„Aláhúztam, hogy Kínának át kell gondolnia a hozzáállását néhány olyan kérdésben, amelyek fékeznek bennünket partneri viszonyunk teljes potenciáljának kibontakoztatásában. Azt tanácsoltam, hogy Kína stratégiai, hosszú távú perspektívát alkalmazzon” – mondta Narendra Modi Pekingben. Az indiai kormányfő szavai, írja a The New York Times ázsiai diplomácia szakértőire hivatkozva, meglehetősen keményen csengtek. Talán azért is, mert az indiaiak odahaza egyenes tévéadásban láthatták, amint a miniszterelnökük kiáll a nemzeti érdekekért egy olyan fővárosban, ahol a legtöbb látogató kínosan vigyáz az udvarias fogalmazásra.

Narendra Modi és Li Ko-csiang Kenzaburo Fukuhara / Reuters

Li Ko-csiang (Li Keqiang) kínai kormányfő replikája arra enged következtetni, hogy Peking is másként tekint Indiára, mint a többi ázsiai partnerre. „Ahhoz, hogy valóban eljöjjön Ázsia évszázada, előbb gondoskodni kell róla, hogy Kína és India, e két legnépesebb ország képes legyen leküzdeni a nehézségeket, és biztosan elérje modernizációs céljait, hogy a polgáraik jól élhessenek. Mindketten egyetértünk abban, hogy meg kell erősíteni az országaink közti politikai bizalmat.”

A két ország összesített lakossága meghaladja a két és fél milliárd főt, és a gyorsabb népességnövekedés miatt India hamarosan utoléri Kínát. A The Wall Street Journal adatai szerint India valamivel gyorsabb, 7,5 százalék körüli gazdasági növekedést tud felmutatni. A 7 százalékkal növekvő Kína nemzeti összterméke azonban egyelőre ötszöröse az indiainak, amit Modi régóta csodál. A hindu nacionalista politikus szeretné szorosabbra fűzni a gazdasági kapcsolatokat. Mostani látogatása nagyjából tízmilliárd dollár körüli üzleti megállapodást is jelent, az ezzel kapcsolatos egyezményeket szombaton Sanghajban szentesítik.

Pekingben pénteken huszonnégy, az államközi együttműködés különböző részterületeit szabályozó megállapodást kötöttek. India azonban egyelőre nem csatlakozik az átfogó ázsiai vasúti és kikötői infrastruktúra-fejlesztési programhoz. A Hszi Csin-ping elnökkel folytatott megbeszélések ezzel együtt szívélyesnek minősíthetők. A két atomhatalom ugyanakkor kölcsönös gyanakvással tekint egymás fegyverkezési programjára, és különösen érzékenyen reagál minden, a területi szuverenitással összefüggő lépésre.

A két ország határvitája több mint száz évvel ezelőttre, India brit gyarmati korszakára nyúlik vissza, kölcsönösen jelentős területeket tekintenek sajátjuknak a másik oldalról. Hszi és Modi most igazságos, ésszerű és kölcsönösen elfogadható megoldásról beszélt. Ezzel összefüggésben értékelendő indiai engedmény, hogy a jövőben megkönnyítik a turistavízumok kiadását a kínai állampolgároknak. Kína cserébe megnyit néhány útvonalat a Tibetben lévő Kajlás-hegy felé, ami a hindu zarándokok fontos célpontja, Siva istenség „székhelye”. India helytele níti Kína és Pakisztán általa túl szorosnak tartott együttműködését is.

Kína és India potenciális szövetsége félelmetes perspektíva lehet nemcsak a regionális vetélytárs Japánnak, hanem Oroszországnak és az Egyesült Államoknak, gazdasági értelemben pedig az Európai Uniónak is. A két óriás azonban egymás nyílt riválisa, és ellentéteik még hosszú évekig akadályozzák együttműködésüket.