Óriásmecset Moszkvának

Alig száz méterre a májusi eurovíziós dalfesztivál helyszínétől, a moszkvai Olimpiai Stadion tőszomszédságában lassan alig észrevehető az orosz főváros legelső mecsete. A 105 éves zöld épületbe érkező hívek azonban nem bánják, hogy a cári Oroszország utolsó éveiben, a befolyásos tatár kolónia által építtetett mecset szinte eltűnik. Elvégre a látványt nem más nyomja el, mint a tövében épülő új, tízszer akkora mecset, amelynek vasbeton minaretjei már a magasba emelkednek. Az épület a tervek szerint jövőre készül el.

– Szép, szép, remélem pénz is lesz a befejezésre – bólogat egy tatár asszony, miközben áldást oszt azoknak, akik pénzt szórnak elé Kurban-Bajram ünnepére. Az ünnep arabul Id al-Adha, ami nem más, mint annak a biblikus történetnek az átdolgozása, amelyben Ábrahám az Úr kérésére kész volt feláldozni fiát, Izsákot. Az iszlám verzióban Allah Izsák fivérét, Izmaelt kéri áldozatul, hogy az utolsó pillanatban megakadályozza a szakrális felajánlást.

Az idős asszony halkan mormolt áldásait elnyomja a mecset udvarán álló, vallási könyveket árusító trafikos asszony és egy fiatal hölgy vitája arról, hogyan is kell böjtölni az ünnepre készülve. – Nyolc hónapot tanultam, hát ne mondja már nekem, hogy csak estig böjtölünk! – vágja ki a végső érvet a kendőbe burkolt öntudatos hölgy, sértetten távozva a „halalbárányt”, azaz az ünnepre megfelelően előkészített áldozati bárány húsát kínáló bolt irányába.

A mecsetben nagyobb a csend. Másfél száz férfi üldögél kisebbnagyobb csoportokba verődve, orosz, tatár, kaukázusi nyelvek kavarodnak a szakállas fiatalok beszédében. Van, aki intenzíven imát mond Mekka felé, van, aki olvasgat a szőnyegen üldögélve vagy csak a radiátornak dőlve melegszik.
Az udvaron a szokásosnál több kéregető gyűlik össze a pénteki ünnepre, amelynek fontos része az adakozás. Tádzsik lányanyák keverednek láthatóan helyi anyókákkal, akik reklámszatyorba gyűjtik az adományokat, pénzt, húsos tésztát vegyesen.

A férfiak nem szívesen beszélnek arról, mit jelent számukra az ünnep, válasz helyett inkább gyenge orosz tudásukra hivatkozva bizalmatlanul továbbmennek.
– Nekem nagyon fontos a vallás, ebben nőttem fel  vallja meg Lilija. A 19 éves tatár lány az Urál hegység közelében fekvő Orenburgból jött. Ott nagy a tatár kolónia, nem idegenkedik senki a muzulmánoktól. – Moszkva azért más, itt bizalmatlanabbak.

A modern művészetet tanuló Liliját nem zavarja, ha a politikusok pravoszláv gyökerű országnak nevezik Oroszországot. (Igaz, Dmitrij Medvegyev államfő pénteken ünnepi jókívánságait küldte az iszlám híveinek, akik számát 8 és 20 millió közé teszik a 143 milliós országban.) – Én senkit sem akarok meggyőzni, nekem elég, ha én tudom, hogy az iszlám az enyém – mondja Lilija, bár arról, hogy miről is szól az épp folyó ünnep csak annyit mond: – Hú, nem is tudom, pedig a napokban megnéztem a neten.

Csak becslések vannak a moszkvai muzulmánok számáról, ahogyan országos arányukról is. A vallási hovatartozásra nem kérdezett rá a legutóbbi népszámlálás sem. Az egyházak a számok felsrófolásban érdekeltek, de a tematikus felmérések is gyakran fölfelé kerekítenek. Ez utóbbiak alapján a 11 milliós Moszkvában az iszlám gyökerűek száma egymillió is lehet, ám jelentős részük nem feltétlenül tekinti magát vallásosnak. Az európai muszlim közösségektől eltérően az Oroszországiak nem klasszikus bevándorlók - hiszen az észak-kaukázusiak, a dagesztániak vagy a tatárok orosz állampolgárok, akik évszázadok óta orosz fennhatóság alatt élnek - de a külföldiek is a volt Szovjetunió utódállamaiból érkeznek. Előbbiek hagyományosan az orosz kiskereskedelmi piacokon dolgoznak, utóbbiak elsősorban építkezéseken. 

Ünnepi készülődés a vasbeton minaret árnyékában.
2009-11-27, Nyilas Gergely felvétele,
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.