Szalámitaktika. A színfalak mögött Magyarország megpróbálja kielégíteni kritikusait – írja Magyarországról szóló szerkesztőségi cikkében az Economist.

A brit gazdasági hetilap azzal indítja írását, hogy a Velencei Bizottság ítéletet mondott a magyarországi alkotmányos változások felett, és ez az ítélet „lesújtó”. Az Európa Tanács tanácsadó testülete bírálja a bírósági reformot, a média felügyeletét, és szerinte gond az is, ahogy az állam elismeri egyházakat.

A legnagyobb tüzet az Országos Bírói Hivatal zúdította magára. Azt kevesen vitatják, hogy az igazságszolgáltatásnak átalakításra van szüksége, de nincs még egy olyan ország, ahol a rendszer annyira központosított lenne, mint Magyarországon. E hatóság fejének, Handó Tündének kilencéves mandátuma van, jogában áll bírókat választani azok helyére is, akik a reform idő előtt nyugdíjba kényszerít, és a helyzeten az sem segít, hogy a kormányon lévő Fidesz egyik EP-képviselőjének (Szájer Józsefnek – a szerk.) a felesége. Thorbjorn Jagland ET-főtiktkár ezért mondhatja, hogy az OBH-elnök kezében túl nagy hatalom összpontosul – emlékeztet az Economist.

Bár a 47 tagú strasbourgi testület gyakorta eltörpül az Európai Unió árnyékában, Jagland véleménye sokat nyom a latban Magyarország számára. Budapest egy húszmilliárd dolláros készenléti hitelről akar tárgyalni a Nemzetközi Valutaalappal, amihez az EU bólintására is szükség van, Jagland pedig közeli munkakapcsolatban áll José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével. Március elején az EU pénzügyminiszterei 465 millió eurónyi kohéziós támogatás felfüggesztését helyezték kilátásba, mondván, Magyarország nem teljesíteni a 2013-ra előirányzott költségvetési hiánycélt. Ez a döntés Budapesten nagy felháborodáshoz vezetett, a 27 tagállam közül ugyanis ez 23-nak szintén nem sikerült a múltban, mégsem büntették meg őket.

A kapcsolatok még hűvösebbre fordultak Orbán Viktor március 15-én tartott beszéde után. Ebben a miniszterelnök kétszázezer fős, éljenző tömeg előtt azt mondta, hogy Magyarország nem lesz „gyarmat”. az EU tisztségviselőit pedig „jól szabott öltönyösökként” hasonlította össze „rangjelzéses egyenruhát viselő” szovjet „elődökkel”. Barroso szóvivője erre azzal vágott vissza, hogy Orbán nem érti a demokráciát. Biztos, hogy az ilyen beszéd nem fogja vonzani a külföldi befektetéseket, noha rájuk Magyarországnak nagy szüksége van – idéz az Economist egy nyugati tisztségviselőt a pengeváltás kapcsán.

A színfalak mögött az Orbán-kormány persze felelősségteljesebben viselkedik – írja a brit gazdasági hetilap. Van egy hang a lojális tömegek, és egy másik a „rettegett öltönyös emberek” számára. Először is, magyar miniszterek voltak azok, akik felkérték a Velencei Bizottságot a vizsgálódásra. Magyarország már eddig is enyhített az egyházi törvényen és a médiatörvényen, és módosító javaslatokat nyújtott be a bírósági reformmal kapcsolatban is, amelyek valamelyest csökkenthetik Handó hatalmát.

Még több rossz hírt hoz a Transparency International (TI), a korrupciót vizsgáló nem kormányzati szervezet. A Fidesz a legtöbb ígéretét arra alapozta, hogy megtöri azt a szorítást, amelyet a szocialisták által szőtt gazdasági háló jelent. Ennek ellenére – írja a TI jelentésére hivatkozva az Economist – a magyar „minigarchák” egyik garnitúrájának helyét egyszerűen átvette egy másik: Magyarország nagyhatalmú érdekcsoportok markába került. A magyar kormány azt állítja, hogy „intenzív lépéseket” tesz a „mocsok” ellen: az korrupcióellenes biztosok nemsokára munkához látnak, és minden vonatkozó törvényt érvényesíteni fognak.

Kezdésnek jó lenne, ha a közbeszerzésekkel foglalkoznának – véli a brit gazdasági hetilap. A TI szerint a tenderek 65-75 százalékát hatja át a korrupció, és ez csak a szélsőjobboldali Jobbiknak kedvez, miközben egyre több magyar szavazó kezdi el hinni azt, hogy a Fidesz és barátai szocialista elődeikhez hasonlóan csak felvágták az országot egymás közt, úgy, ahogy egy hatalmas szalámival szokás – figyelmeztet végkövetkeztetésében az Economist.