Juraj Marusiak, a Szlovák Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének munkatársa északi szomszédunk legnagyobb példányszámú véleményformáló napilapjának hétvégi mellékletében terjedelmes tanulmányt közölt Európa Orbán szerint címmel.

A politológus úgy ítéli meg, hogy a magyar kormányfő a társadalom egyesítése és mobilizációja kulcsfontosságú elvének az erős kabinetet tartja, amelynek ideológiáját a nacionalizmus legitimizálja. Nyilvánosan ugyan nem vonja kétségbe Európa integrációjának jelentőségét, ugyanakkor annak politikai dimenzióját ellenzi, mert kontinensünk meghatározó politikai szereplője szerinte csak a nemzetállam lehet. Ennek megfelelően elsősorban a kettős állampolgárság révén a politikai nemzet határait az államhatárokon átívelve szélesíti ki. Ezt a meggyőződését a gazdasági szférára is kiterjesztette.

Orbán a delegatív demokrácia híve, amelynek alapja a karizmatikus vezéregyéniség. Az egyesítő elv pedig csakis a nemzeti lojalitás lehet. „Nem a parlamentarizmusban, hanem az elnöki rendszerben látja az ország közeljövőjét. Az erős végrehajtó hatalommal rendelkező állammal – amelynek működését a nacionalizmus támasztja alá – kapcsolatos elképzelései a két világháború közötti közgondolkodásból fakadnak“ – állítja Marusiak.

Elemzésének további részében arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarország államadósságának csökkentése és versenyképességének növelése Orbán szerint csak a liberális demokrácia korlátozásával, esetleg teljes felszámolásával, valamint az autoritatív mechanizmusok széles körű érvényesítésével érhető el.

Orbán Viktor az Európai Néppárt bukaresti kongresszusán elhangzott felszólalásában azt állította: több Európára van szükségünk. Hazai megnyilvánulásaiban viszont azt hangoztatja, hogy az európai integráció nem feltétlenül elengedhetetlen része Magyarország nemzeti és állami érdekeinek. Vagyis ezt a belpolitikai érdekeknek veti alá.

A magyarság félázsiai gyökereinek hangoztatásával pedig Oroszország, Kína és az ázsiai befektetők kegyeit keresi, s a haladást is az orosz és kínai modellben látja. Egyelőre főleg gazdasági vonatkozásban, ám a politikai közeledés sem zárható ki. Miközben kétségbe vonja a nyugati civilizációs modell értékeinek érvényességét és fontosságát Közép-Európa számára. A közép-európai identitás megerősítését tartja egyik legfontosabb céljának. Ugyanakkor az Orbán által áhított közép-európai egység és azonosságtudat erősítése aligha képzelhető el, ha ő és a magyar kormány többi tagja nem államhatárokról, hanem következetesen trianoniakról beszél, s ha minden magyar számára csak egy haza létezik, ahogy állította Ópusztaszeren – véli az elemző.

Az elemző a továbbiakban kifejti: Magyarország még mindig demokratikus állam, habár Orbán Viktor már erőteljesen megkezdte leépítését, koncepcióival pedig egyúttal az autoritatív rendszert legitimizálja, s alapozza a megfelelő ideológiát. Sikeresen használja ki az Európában szinte mindenhol létező félelmet a jövőtől, valamint azt a tényt, hogy a rendszerváltás és a posztkommunista átalakulás a kétségtelen eredményekkel együtt súlyos gondokkal is párosult. Emiatt nagyon sokan e folyamat veszteseinek érzik magukat, elsősorban a szociális következmények és a morális értékzavarok miatt, amelyek térségünkben nagyfokú kiábrándultságot és a közélet iránti közömbösséget idéztek elő. Látni kell azt is, hogy Orbánnak követői is akadnak, többek között Szlovákiában is, ahol ugyancsak csábítónak tűnik a társadalmi gondok autoritatív, a jelentős parlamenti többségre támaszkodó megoldásának lehetősége. Pedig a magyar kormányfő politikája nem csodaszer, hanem legfeljebb ideiglenes fájdalomcsillapító vagy altató, amelyből fájdalmas lesz az ébredés – szögezi le a politológus.