Orbán Brüsszelben: Barroso elhessegette a szlovák kérdést
Euroatlanti elkötelezettségét hangsúlyozta Orbán Viktor csütörtökön Brüsszelben, az EU-ban és a NATO-ban. Az unióban lényegében egyetértett abban, hogy a kétharmados többség birtokában az új magyar kormány legsürgetőbb feladata a fiskális konszolidáció, és a mélyreható strukturális reformok elindítása.
José Manuel Barroso bizottsági elnök nagyra értékelte, hogy Orbán Viktor megbízatásának átvétele után hamar Brüsszelbe sietett, és gratulált a ritkaságszámba menő kétharmados többség megszerzéséhez, amire a magyar miniszterelnök úgy reagált, hogy Magyarországon az „európa-párti” erők győztek, mert a választás egyik tétje szerinte az volt, azok kerekednek-e fölül, akik a közös európai házat építenék tovább, vagy inkább azok, akik lerombolnák. A csütörtöki találkozó után tartott rövid sajtóértekezleten a kölcsönös udvariaskodást a valóságos helyzet elemzése váltotta fel, amiből kiderült, Magyarországra és az egész Európai Unióra nagyon kihívások várnak.
A hetek óta latolgatott kérdésre, vajon Brüsszel mennyire lesz rugalmas a magyar államháztartási deficit megítélését illetően, az élet lényegében már megadta a választ, hiszen a görög válság nyomán kialakult helyzetben uniós országok hosszú sora jelentett be fájdalmas deficitcsökkentő intézkedéseket. Barroso erre utalt is: a hiányt, az adósságot nem Brüsszel s nem a Bizottság kedvéért kell mérsékelni, sőt, a konszolidáció ütemét inkább gyorsítani, hanem azért, hogy Európa visszaszerezze a piacok bizalmát és növekedési pályára állhasson. Nem hagyott kétséget afelől, hogy az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hiteltámogatásában részesült Magyarországnak tartania kell a programban foglaltakat, s az államháztartás hiányának gyorsított megszüntetésén kell fáradoznia. (A konvergenciaprogram szerint a hiánynak jövőre három százalék alá kell csökkennie.)
Ami a reformokat illeti, mikor adódna jobb időszak a szerkezeti átalakítások megindítására, mint a válsággal terhelt mostani? – tette fel a kérdést Barroso, és Orbán ennek nem mondott ellent, sőt, azt hangoztatta, a deficitet azért kell eltüntetni, mert a „hiány nem jó”. Az egyensúly a megfelelő politika, s ennek jegyében persze a tetemes adósság csökkentése, hangoztatta. De ő is úgy fogalmazott: nem az EU és az IMF kedvéért. S még azt is: a magyar választók a posztkommunista korszakot akarták lezárni, átlátható, tiszta viszonyokat akarnak, valódi közteherviselést és kisebb adóterhelést, versenyképesebb államot. De azért megjegyezte, részletekbe akkor bocsátkozna, ha már ismeri a gazdaság, a büdzsé valóságos állapotát. Utalt azonban arra, hogy a reform máris megkezdődött: a parlamenti és önkormányzati képviselők számának csökkentésével.
Kihívás az uniós elnökség
A brüsszeli megbeszélés egyértelművé tette, hogy a nemzetgazdaság pénzügyi egyensúlyának elérése és közben a növekedés serkentése mellett a másik nagy kihívás a közelgő magyar uniós elnökség a jövő év első felében. Orbán megnyugtatta Barrosót, tisztában van a feladattal, hogy nemcsak a magyar politika által javasolt ötletek megvalósításán, hanem sok más súlyos kérdés megoldásán is fáradozni kell. Barroso részletezte is a teendőket: a 2020-as növekedési, versenyképességi program mechanizmusának kidolgozása, az új gazdaságpolitikai irányítás kialakítása, vagyis lényegében a stabilitási paktum szabályrendszerének módosítása, a válságmegelőzés és -megoldás rendszerének létrehozása, valamint a következő költségvetési időszak előkészítése.
Szlovák újságíróknak azon kérdésére, hogy a magyar kormány tárgyalni sem akart Pozsonnyal az állampolgársági törvényről, s közben a trianoni múlt felé fordul, Orbán úgy reagált, hogy „hét szomszédunk közül hattal” jó a viszony, s reméli, a hetedikkel is jó lesz. Barroso csak annyit mondott, hogy az EU-ban a kétoldalú vitákat kétoldalú alapon kell megoldani.
A magyar kormányfő délelőtt felkereste az Európai Tanács állandó elnökét, Herman Van Rompuyt, aztán Barrosóval folytatott tárgyalásait követően Jerzy Buzek parlamenti elnöknél járt, majd a NATO központjában fejezte be brüsszeli látogatását, ahol euroatlanti elkötelezettségének is hangot adhatott. Rasmussen NATO-főtitkárral megemlékeztek arról, hogy Magyarország 1999-ben, Orbán előző miniszterelnöksége alatt csatlakozott a szervezethez. A magyar kormányfő kifejtette: továbbra is hozzájárul Budapest az afganisztáni misszió remélhető sikeréhez, s aktívan részt akar venni az atlanti szövetség stratégiai koncepciójáról kezdődő egyeztetésekben. A főtitkár megköszönte a koszovói magyar jelenlétet, s hitet tett a Nyugat-Balkán euroatlanti integrációja mellett. Szóba hozta a C-17-es szállítógépek pápai állomásoztatását, mint az atlanti együttműködés kiemelkedő példáját.
