A lapunk által megkérdezett brüsszeli megfigyelők eltérően értékelték a magyar kormányfő szereplését. Diogo Pinto, a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Európa Mozgalom főtitkára szerint Orbán strasbourgi megnyilvánulásai arról tanúskodtak, megveti az Európai Parlamentet és az Euró­pai Uniót. Megismételte korábbi botrányos kijelentéseit, és világossá tette, nem ismeri el sem az EU, sem az EP jogát a bírálatra.

Fotó: Vincent Kessler / Reuters

Természetesen szabadon nyilváníthat véleményt, de mint az Európa Tanács és az EU Tanácsának a tagja, vannak kötelezettségei, amelyekhez tartania kell magát.  – Ami a halálbüntetést illeti: mind az EU Alapjogi Chartája, mind az Emberi Jogok Európai Egyezménye egyértelműen tiltja. Így az Orbán úr által szorgalmazott vita rövid lesz: a halálbüntetés bevezetése nem lehetséges. Pont – hangoztatta Pinto.

Az egyik legnagyobb páneurópai mozgalmat irányító portugál szo­cio­lógus szerint a magyar kormányfő a bevándorlásról szóló konzultáció, illetve kérdőív ügyében is messzire ment. Néhány kérdést egyértelműen a gyűlölet, a rasszizmus és az idegengyűlölet táplált. A konzultáció nem sérti az EU alapszerződését, de a faj- és idegengyűlölet gerjesztése igen. Különösen visszataszító azt sugalmazni, hogy a bevándorlás és a terrorizmus között összefüggés van, és mindezért Brüsszelt hibáztatni. – Orbán úr, a kormánya, és a magyar polgárok komoly választás előtt állnak: elfogadják-e, egyszer s mindenkorra, hogy az EU- és az ET-tagság egy sor kötelezettséggel jár, amelyeket tiszteletben kell tartani, vagy tovább sodorják magukat abba az önpusztító nacionalista elszigeteltségbe, amely újabb töréseket okoz a magyar társadalomban, valamint Magyarország és európai partnerei között – hangoztatta a Mozambikban született Pinto.

Ezzel szemben Gareth Harding veterán brüsszeli újságíró, a Clear Europe kommunikációs cég igazgatója semmi kivetnivalót nem talál abban, ha egy demokratikus politikai rendszerben folyik vita az utca emberét foglalkoztató kérdésről. A halálbüntetés támogatottsága, országtól függően, 20–50 százalék között mozog Európában. A lakosság jelentős része igenis megfelelő büntetési formának tartja. – Nem mondhatjuk erre azt, hogy ne is beszéljünk róla! S nem nevezhetjük a halálbüntetés támogatóit barbároknak! Határozottan ellenzem a halálbüntetést. Nézzék meg Amerikát, ahol sokkal magasabb az emberölések száma, mint azokban az országokban, ahol eltörölték.

Bebizonyosodott, hogy egyáltalán nincs riasztó hatása. És mégis: nem gyötörne álmatlanság, ha gyerekgyilkosokat vagy a norvég Anders Breivi­ket ítélnék halálra, aki 2011-ben hetvenhét embert mészárolt le hidegvérrel. Nem vagyok a halálbüntetés híve, de megértem, ha mások azok. Normális dolognak tartom, ha erről vitázunk – hangoztatta a kommunikációs szakember. Az európai vezetők természetesen megtehetik, hogy azt mondják: ez a kérdés a történelem szemétdombjára való. A legrosszabb, amit tehetnek, hogy vita nélkül mondják meg, mit kell csinálni.

Ha Orbán Viktor be akarja vezetni a halálbüntetést Magyarországon – számomra nem világos, hogy pontosan mi az álláspontja –, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy ez ellentétes az európai értékekkel. De egy demokratikus vitában el lehetne magyarázni, hogy miért! S ha már európai értékekről van szó: szóba kerülhetne a szolidaritás kérdése is. Például az, hogy Magyarország mekkora szolidaritást mutat a tömeges bevándorlással küzdő Olaszország vagy a súlyos gazdasági visszaesést átélő Görögország iránt. Nem mindenki számára világos, hogy melyek a sokat emlegetett európai értékek, beszélni kellene ezekről is.