Marton úgy véli, a Szabadság téri megszállási emlékű („a történelem zavaróan nacionalista újraírása") bizonyítéka a „veszélyes új iránynak", amerre Orbán vezeti az országot. Az önfelmentésre márpedig semmi ok, elvégre – emlékeztet a szerző – , a magyar csendőrök vezették zsidó honfitársaikat, köztük Marton nagyszüleit is, az Auschwitzba induló vonatokhoz.

„Amikor egy évtizeddel ezelőtt Magyarországot felvették az Európai Unióba, az még egy másik ország volt... Egy valamikor ígéretes demokrácia gyorsan csúszik az idegengyűlölet és a tekintélyuralom felé. Orbán egyre nagyobb jogköröket igényel magának, miközben a népesség azt látja, megkurtítják a szabadságjogait" – írja Marton, a néhai Richard Holbrooke, vezető amerikai diplomata özvegye. Szerinte a magyar miniszterelnök úgy tesz, mint Putyin: mintha senkinek nem tartozna elszámolással.

Budapesten Marton egy ismerőse gyereke olyan tankönyvét mutatta meg neki, amelyben az iskolásoknak több etnikum közül az „igazi magyart" kell kiválasztaniuk. „A külvilág felé Orbán a Jobbikkal, az antiszemita, romaellenes párttal szembeni bástyaként tünteti fel magát. Ahelyett azonban, hogy szétzúzná a Jobbikot, valójában intézményesítette annak retorikája jó részét. Az antiszemitizmus még nem tombol, de az egyaránt erősödő vad nacionalizmus és a polgári szabadságjogokkal szembeni türelmetlenség nyomán számos magyar zsidó attól fél, az nem lehet már nagyon messze."