Ömlik vagy csepeg a víz: Európa harcba indul
Nem véletlenül adták a „Túl sok, túl kevés” címet a Lisszabonban hétfőn kezdődött nemzetközi konferenciának, ahol azt vitatják meg, milyen hatással van az éghajlatváltozás a vízforrásokra. – A víz egyfajta tükör, amelyben a legjobban látjuk a klímaváltozás következményeit. Európa-szerte egyre több a heves esőzés és az áradás, illetve a szárazság – mondta lapunknak Nuno Lacasta, a Portugál Környezetvédelmi Ügynökség elnöke. Portugáliában emelkedik a forró napok száma (ilyenkor a hőmérséklet meghaladja a harminc fokot), rövidülnek az esős időszakok, több a szárazság és az erdőtűz.
– Egyszerre jó néhány eszközzel kell védekeznünk. Még több víztározót létesítünk, és a lakosságot is próbáljuk megtanítani spórolni a vízzel – sorolta Nuno Lacasta. Szokatlanabb javaslattal is előállt: a turizmus időzítését is módosítani kell, hiszen a Portugáliába érkező turisták sem szeretik a júliusi és augusztusi forróságban járni az országot. Sokkal kedvezőbb időszak a tavasz, és ugyanígy a portugáliai nyári szünetet is célszerű lenne tavaszra előrehozni. S ha már az iskoláknál tartunk, a diákokkal tájékoztató kampányok és versenyek, pályázatok segítségével érdemes megismertetni az éghajlatváltozás következményeit.
Nem könnyebb megküzdeni a másik véglettel sem: Norvégiában viharok, áradások és földcsuszamlások nehezítik az életet. – Az áradások nemcsak anyagi károkat okoznak, hanem az ivóvízkészleteket is gyakran beszennyezik – válaszolta a Népszabadság érdeklődésére Audun Garberg, a norvég környezetvédelmi miniszter politikai tanácsadója. Az észak-európai országban is többféle módszerrel védekeznek, például gátakat építenek a folyókra, hogy a vizet legalább néhány napra megállítsák.
S ott vannak a zöld tetők is, amelyekkel amúgy nemcsak Norvégiában, hanem már Dániában vagy Kínában is kísérleteznek. Az épületek tetején zöld területeket alakítanak ki, olyan növényekkel, amelyek minél több vizet beszívnak; további haszon, hogy magukba szívják a szén-dioxid-szennyezést is. Audun Garberg világméretű problémának nevezte, hogy a felmelegedéssel együtt folyamatosan emelkedik a tengerszint is, és ez immár emberek százmillióit fenyegeti, ráadásul sokszor a Föld legszegényebb országaiban.
– A váratlanul sok víz Európában az északi, míg a vártnál kevesebb víz a déli országokat sújtja – magyarázta lapunknak Stéphane Isoard, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) klímaváltozási szakértője. Azt tapasztalták, hogy a szélsőséges időjárás és a természeti katasztrófák egyre nagyobb anyagi károkkal járnak. Igyekeznek külön alkalmazkodási stratégiákat kidolgozni a városoknak, mivel ezekben él a kontinens lakosságának nyolcvan százaléka.
Ami az észak- és közép-európai országokat illeti, nemcsak a folyókon épített gátakkal védekeznek, hanem a városokban a csatornák méretét is igyekeznek megnövelni, hogy az intenzív esőzések után a víz ne öntse el az utcákat. A dél-európai államokban a vízzel való spórolás mellett Stéphane Isoard más teendőket is említett: a szárazságnak ellenállóbb növényeket (így például szőlőfajtákat) kell ültetni, és sürgős lenne elterjeszteni a vízmérők használatát is. Sok déli országban még mindig nem használnak ugyanis vízórát, e helyett havi fix összeget fizetnek: ez ma már környezetvédelmi luxusnak számít.
