Melegen átölelte, jobbról-balról meglapogatta Vlagyimir Putyin hátát Gerhard Schröder. Nyugati politikusok közül manapság kevesen mosolyognak olyan szívélyesen az orosz elnökre, mint a volt német kancellár tette hétfő este Szentpétervárott. Itt ünnepelte Schröder a hetvenedik születésnapját, fittyet hányva arra, hogy vendéglátója az utóbbi évek legsúlyosabb válságát robbantotta ki Európában.

A szentpétervári képek bejárták a világsajtót, és jókora felhördülést keltettek Németországban. Még akkor is, ha mindenki tudja, hogy Putyin és Schröder évek óta jó barátok. Különösen, amióta a német szociáldemokrata politikus 2005-ös visszavonulása óta a Gazprom többségi tulajdonában levő Északi Áramlat igazgatóságának elnöke. Az exkancellár hivatalosan az Északi Áramlat részvényesi gyűlésére érkezett, de ez jó alkalom volt, hogy ünnepeljen egy kicsit a szintén épp arra járó Putyinnal.

– Egy ilyen gesztus egy visszavonult politikus részéről több mint felelőtlenség – idézte a Spiegel Online a CDU parlamenti frakcióvezető-helyettesét, Andreas Schockenhoffot. A bajor CSU arra emlékeztetett, hogy a volt német kancellár pezsgőzik, és kaviárral ünnepel, miközben az EBESZ-megfigyelők, köztük több német, az oroszbarát szeparatisták fogságában, kenyéren és vízen tengődnek Kelet-Ukrajnában. Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter (Schröder egykori kancelláriaminisztere), aki az utóbbi hetekben folyamatosan közvetített Ukrajna, Oroszország és az Európai Unió között, azzal mentegette egykori főnökét, hogy szabad ember, ott és azzal ünnepel, akivel akar.

A szentpétervári találkozó jól mutatja a német politika Oroszországgal kapcsolatos dilemmáit. Miközben az ukrán válság földrajzilag is közelről érinti Németországot, az orosz gazdasági kapcsolatokról senki sem mondana le szívesen. Ezt különösen a szociáldemokraták viselik a szívükön: Sigmar Gabriel, az SPD elnöke a krími válság kirobbanása után néhány nappal fenntartások nélkül elutazott Moszkvába egy gazdasági tárgyalássorozatra.

A politikai válságkezelés viszont presztízskérdés lett Angela Merkelnek. A németek az elszigetelés helyett továbbra is a tárgyalások fenntartását, a diplomáciai megoldást erőltetik, de a kérdés mindig az, hogy meddig lehet elmenni az oroszokkal, hol kell meghúzni a határvonalat. Nem véletlen, hogy az SPD több vezetője azzal mentegeti Schrödert, hogy a magánbeszélgetésen bizonyosan szóba hozta a túszok helyzetét is.

Schröder 2006-os váltása a gazdasági életbe felért egy tabudöntéssel a német politikában. Szociáldemokrataként eladta magát a külföldi nagytőkének: a Rothschild nagybanknak, később pedig az orosz Gazpromnak – állította sok bírálója. A nagyon szegény családban nevelkedett politikus –édesapja a II. világháborúban, Kolozsvár mellett esett el, édesanyja takarítónői fizetésből tartotta el a családot –már kancellárként sok kritikát kapott azért, mert szeretett jól élni. De nemcsak a munka és a bőkezű fizetés hozta össze az oroszokkal, érzelmi szálak is kötik Oroszországhoz. Két gyermekét, a 12 éves Viktoriát és a nyolcéves Gregort egy szentpétervári árvaházból fogadta örökbe a feleségével – az adoptálásban állítólag Putyin is segített.