Senki sem várt konkrét eredményeket az EU-csúcstól, ám az éjszakai drámai fordulatok következtében (amelyek meglepő hasonlóságot mutatnak az EB-elődöntőn történtekkel) kézzelfogható megoldásokkal álltak elő az euróövezet vezetői. Mario Monti betartotta ígéretét, és csütörtök éjfélkor még nem volt megállapodás a növekedésserkentő és munkahelyteremtő csomagról sem az EU-csúcson. A nehéz belpolitikai helyzettel küzdő olasz kormányfő ugyanis korábban azt ígérte, addig nem hagyja el az üléstermet, amíg nincs valami konkrét ígéret a kezében. Olasz diplomáciai források csütörtök éjjel jelezték Brüsszelben: Monti konkrét politika elkötelezettséget vár, amelyek enyhítik a piaci nyomást Olaszországon (és egyébként Spanyolországon.) Az olasz kormányfőt Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök is támogatta.

Az éjszaka közepén az EU-csúcs eurózónacsúccsá alakult át, miután Monti és Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök blokkolták a 120 milliárd eurós növekedési csomag elfogadását, ha nem kapják meg, amit akarnak. A nem euróövezeti tagok állam-, és kormányfői hazamehettek, a többiek hajnalig tanácskoztak. Végül is Monti elérte, amit akart: az európai mentőalapokat használhatják majd az uniós költségvetési előírásokat és ajánlásokat betartó országok államkötvényeinek vásárlására, ha azoknak hozamai veszélyesen magasra szöknek. Az olasz kormányfő azt is kiharcolta, hogy a mentőalapok közvetlenül a bankoknak is tudjanak pénzügyi segítséget nyújtani – ezt Berlin határozottan ellenezte eddig. A piacok a pénteki nyitásnál jól reagáltak a hajnali hírre. 

Angela Merkel kancellárnak is sikerült azonban biztosítékokat kapnia: egyrészt a mentőalapokat csak azután használhatják a pénzintézetek vagy más szektor közvetlen rendbetételére, ha már felállt az új, valóban közösségi európai bankfelügyelet az Európai Központi Bank részvételével, amelyre az Európai Bizottság hamarosan hivatalosan is javaslatot tesz. Ez még hónapokig is elhúzódhat. Berlin rendkívül elégedetlen a londoni székhelyű Európai Bankfelügyeleti Hatósággal, amely képtelen volt előre jelezni az európai bankok bajba jutását. A másik garancia, amit a kancellár megkapott: a segítségért cserébe memorandumot kell aláírni a kötelezettségvállalásokról. Hasonló „szerződést” kell aláírni abban az esetben is, ha egy tagállamnál a mentőalap tartalékait az állampapírok vásárlására használják fel. 

Az íreknek tett gesztus, hogy a rögtönzött eurócsúcs közleményének értelmében felülvizsgálják az ír pénzügyi szektort és az annak nyújtott segítséget – az írek könnyítésben reménykednek. A tizenhárom órás tárgyalások végére a spanyolok is kaptak valamit: a bankrendszerüket segítő programot az állandó mentőalap fogja finanszírozni, amely – az eredeti szabályokkal ellentétben – ebben az adott esetben nem fog elsőbbségi hitelezői státuszt élvezni, azaz csőd esetén ugyanúgy elszáll a pénze, mint minden befektetőnek. A spanyol félelem az volt, hogy a magánbefektetőket elriasztja a mentőalap privilegizált helyzete. 

A csütörtök kora délutántól éjjelbe nyúló EU-csúcs egyik eredménye az lett volna, hogy a vezetők előállnak az európai növekedést segítő, 120 milliárd eurós összegű csomaggal. Úgy volt, ez lesz a csúcs könnyebbik feladata  – ennek azonban Monti betett. – Két tagállamnak nagyon fontosak a rövid távú megoldások a hosszú távú intézkedések mellett, de nincs szó blokkolásról – mondta Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke újságíróknak a csúcstalálkozó közben tartott sajtótájékoztatóján. Ez az unió virágnyelvén azt jelenti, hogy az olaszok és a spanyolok rövid távú intézkedéseket akartak látni, és készek addig tárgyalni, amíg valami ki nem sül. 

Montinak volt tere a zsarolásra: Merkel német kancellárnak pénteken vissza kell repülnie Berlinbe, ahol a törvényhozás szavaz a márciusban aláírt fiskális paktumról és az európai mentőalapot létrehozó szerződésről. Az ellenzéki szocdemek támogatásáért cserébe Merkelnek hoznia kell a növekedési csomagot Brüsszelből. Ezt veszélyeztette Monti az éjjel. Francois Hollande francia államfőnek pedig egyik kampányígérete volt a „növekedési paktum”, így őt is nehéz helyzetbe hozták Montiék, miközben eredetileg Hollande – valószínűleg megfontolatlanul – bátorította Montit és Rajoyt a lázadásra. 

Az külön érdekes, ahogy az unió vezetőinek hogyan sikerült ezt a 120 milliárd eurós növekedési csomagot összetákolniuk. Alapvetően az Európai Bizottság korábbi javaslatairól van szó. Az Európai Beruházási Bank 10 milliárd eurós tőkeemelését 60 milliárdnak számolják, hiszen ennyi lesz várhatóan a növekedés a hitelezési kapacitásban. (Kérdés persze, hogy van-e olyan 60 milliárd értékű valóban növekedésserkentő projekt Európában, ami csak a pénzre vár). 

A páneurópai infrastrukturális fejlesztéseket finanszírozó projektkötvényeket 4,5 milliárd eurónak számolják, noha csak 230 milliós befektetésről van szó az EU költségvetéséből. Ám a remények szerint milliárd eurós magánbefektetéseket vonzanak majd a kötvények. A csomag harmadik eleme, a fel nem használt strukturális alapok felhasználásával az a gond, hogy eddig nem derült ki, hol találták azt az 55 milliárd eurónyi el nem kötelezett pénzt. 

Szégyennek is nevezhető az, hogy az uniós állam- és kormányfők még mindig nem tudtak megegyezni az elsőfokú szabadalmi bíróság központi divíziójának székhelyében. Eredetileg a vezetőknek nem is kellett volna erről beszélniük, de a korábbi fórumokon nem sikerült megegyezni, így ilyen magas szintre kúszott fel ez az egyébként részletkérdés. – Pszichológiailag nehéz ügy – mondta a kérdésről Van Rompuy a sajtótájékoztatón.

Az európai szabadalmi rendszer több tízezer euróval tenné olcsóbbá az ötletek, találmányok bejegyzését, és így remények szerint serkentené a vállalkozásokat. A téma több évtizede az asztalon van. Áttörést a belga és a magyar elnökség ért el, utóbbinak tulajdonképpen sikerült lezárnia a legkényesebb politikai kérdést, a nyelvi ügyet. Azóta hónapok óta zajlik a vita a bíróság székhelyéről Párizs, München és London között. A napokban már úgy tűnt, megszületett a kiábrándítóan tipikus megoldás, azaz, hogy a központ Párizsban lesz, de a bíróság egyes ágai Londonba és Münchenbe kerülnek. 

A kompromisszumot azonban Merkel és Hollande megtorpedózták, méghozzá úgy, hogy a bíróság fő része Párizsba kerüljön, kisebb része Münchenbe, Londont pedig kihagynák a buliból. A német elgondolás szerint ezt a „presztízst” most vihetik a franciák, cserébe Frankfurtban lenne a jövőbeli központosított európai bankfelügyelet székhelye. (A mostani londoni székhelyű felügyelet helyét sóval hintenék be a németek.)

Az uniós vezetők találkozója péntek délelőtt folytatódott. Elvileg megbeszélik Van Rompuy az unió szorosabb gazdasági integrációjáról szóló tervét, amit a remények szerint tudomásul vesznek, ha nem is támogatnak látványosan. A csúcs konklúziójának kiszivárgott, előzetes változata szerint a vezetők bátorítani fogják Van Rompuyt, hogy a terv alapján októberre, illetve decemberre dolgozzon ki pontos és konkrét akciótervet és menetrendet.