Omar Basir és Salva Kiir az etióp fővárosban, Addisz-Abebában kötött egyezsége lehetővé teszi a délről északra irányuló, stratégiai fontosságú kőolajszállítások újraindítását.

Az Afrikai Unió szerepet játszott a megállapodás létrejöttében, az ENSZ pedig szankciókat helyezett kilátásba arra az esetre, ha az elmaradt volna az eredetileg a múlt szombatra kitűzött határidőig, amelyet ugyanakkor informálisan meghosszabbítottak az addisz-abebai egyeztetések idejére. Megfigyelők alapvetőnek nevezték az áttörést ahhoz, hogy a két ország mozgásba hozhassa gazdaságát. Kartúmnak és Dzsúbának mindamellett még meg kell állapodnia mintegy 1800 kilométer hosszú vitatott határszakaszról is.

Amikor hatévnyi autonómia után Dél-Szudán tavaly július 9-én levált Szudánról, magával vitte az addig közös olajkincs háromnegyedét is. A vita azóta tart a tranzitdíjakról és az olajban gazdag határvidékről: mivel a finomítók és a tengeri kikötőig futó vezetékek ma is az arab többségű Szudánon át haladnak, Dél-Szudán ki van szolgáltatva Kartúmnak, amely néhány olajlelőhely hovatartozását továbbra is vitatja. Ilyen a két ország határán fekvő Abyei tartomány. A szórványos határmenti villongások után áprilisban a két ország majdnem háborúba keveredett, amikor dél-szudáni egységek elfoglalták az egyik határvárost, Hegliget. Basir válaszul rendkívüli állapotot hirdetett ki, de májusban megszólalt az ENSZ Biztonsági Tanácsa is, szankciókat helyezve kilátásba a két torzsalkodó ország ellen.

Dél-Szudán bevételeinek 98 százaléka az olajkivitelből származik.

A 22 éves polgárháborút lezáró – és a Dél-Szudán tavaly júliusi függetlenné válását lehetővé tévő – 2005-ös békeszerződés szerint az észak és dél közötti határ Szudán függetlenné válása, azaz 1956. január 1. óta létezik. A brit gyarmati időkben az ország már két részre szakadt, az északi és a déli résznek külön-külön közigazgatása volt. Az ebből a korszakból származó térképek között sok az ellentmondás, a terepen pedig soha nem jelölték ki a határokat, ennélfogva az 1800 kilométer hosszú határ menti területek egyötödét – termékeny, kőolajban vagy ásványokban gazdag területeket – Kartúm és Dzsúba is magának követeli.

A konfliktus Szudán és Dél-Szudán gazdaságát is az összeomlás szélére sodorta. Kartúmban nagy tüntetések voltak, amikor a dél-szudáni leállásra reagálva a szudáni kormány megszorító intézkedéseket vezetett be, Dél-Szudán pedig amúgy is a világ egyik legszegényebb országaként lett független tavaly, amelynek kilencmillió lakója közül 4,7 milliót fenyeget éhínség.