A német liberális hetilap a magyar kormány tevékenységével kapcsolatban egy új uniós jogkör, a „jogállamisági felügyelet" bevezetésének szükségességéről közölt elemzést az online kiadásában.

Jan-Werner Müller A kapkodás vége című írásában emlékeztet, a „javíthatatlan” Orbán Viktorra minden irányból zúdul a bírálat: Brüsszelből, Strasbourgból, Washingtonból Berlinből és újabban abból a Münchenből is, ahol Orbán állítólag teljesen átlagos kereszténydemokrata pártja, a Fidesz eddig támogatókra talált. Itt az idő, hogy feltegyük a kérdést – írja a szerző –, mit lehet tanulni az olyan országokkal vívott konfliktusokból, mint Románia vagy Magyarország. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Guido Westerwelle német külügyminiszter utalt már olyan új eszközökre, amelyekkel a jogállamiságot lehetne védeni a tagországokban, de a részletes válasszal arról, hogy ezek hogyan nézzenek ki, adósak maradtak.

Müller ennek kapcsán azt állítja, hogy valamennyi európai polgár közös ügye, „ha egy tagállamban veszélybe kerül a liberális demokrácia”, és aki komolyan veszi az „európai res publica" Joachim Gauck német szövetségi elnök által kifejtett gondolatát, annak nem szabad visszariadnia attól a vádtól, hogy beavatkozik egy szuverén állam belügyeibe. „Groteszk, hogy mennyi figyelmet kap a német neonáci NPD esetleges betiltása ahhoz képest, hogy a párt valószínűleg soha nem fog kományközelbe jutni – ahhoz képest, hogy Orbán Viktor és Victor Ponta román miniszterelnök „már most együtt uralkodik felettünk.”

De mégis – firtatja a szerző –, mit tehet az EU? Ott a lehetőség, hogy egy tagországot megfosszanak a szavazati jogtól az Európai Tanácsban, de ezt senki nem akarja. Ahogy azt sem, hogy hivatalosan elítéljenek egy tagországot, ami homlokegyenest ellentétben áll az EU konszenzusra törekvő hagyományaival.

Müller úgy véli, ki kell építeni egy független intézményt, amely rendszeresen jelentést készít a jogállamiság helyzetéről, figyelmeztetést adhat ki és elérheti az uniós támogatások befagyasztását az Európai Bizottságnál. Mivel az ilyen típusú „okos” szankciók a legszegényebbeket sújthatják az érintett országokban, ezért az új intézmény első feladata az lehetne, hogy dolgozza ki a szankcióknak ezt a típusát.