Obama végigtelefonálta a világot
Barack Obama és stábja energiáját jelentős részben a gazdaságélénkítő lépések kötik most le (miközben Kína, a világ negyedik gazdasága, vasárnap jelentett be ezt célzó, 586 milliárd dolláros csomagot) - az Egyesült Államoknak negyedszázada példátlan recesszióra kell felkészülnie.
Ugyanakkor a világpolitikában is a körmükre ég a munka: Obama a hétvégén is folytatta a telefonos kapcsolatfelvételt a külföldi vezetőkkel.
A Dmitrij Medvegyev orosz államfővel folytatott beszélgetésről Chicagóban nem nyilatkoztak, de a Kreml azt közölte: mindketten hangsúlyozták a "konstruktív együttműködés" szükségességét. Sőt az orosz forrás szerint "korai kétoldalú találkozót" is szorgalmaztak a felek. Amennyiben ez bekövetkezik, aligha lehet lebecsülni a jelentőségét a grúz háború óta különösen fagyos orosz-amerikai kapcsolatok idején, amikor Medvegyev Obama megválasztásának másnapján Iszkander kvázi-ballisztikus rakéták kalinyingrádi telepítését helyezte kilátásba az USA rakétavédelmi pajzsára válaszul. Parkolópályán vannak a bő egy év múlva lejáró Start I fegyverzetcsökkentési egyezmény meghosszabbításáról folytatott tárgyalások is.
Chicagóban és Varsóban eltérően értékelték a Lech Kaczynski államfővel folytatott beszélgetést. Obama stábja arról számolt be: a megválasztott elnök akkor támogatja az elfogórakéták lengyelországi telepítését, ha "bebizonyosodik a technológiáról, hogy működőképes." Lengyel részről viszont úgy értékelték, a rakétavédelmi projekt "halad tovább." Hasonlóan nyitott dosszié Észak-Korea is, amellyel a Bush-kormány sokáig konfrontálódott, de nemrég taktikai okokból levette az országot a "latorállamok" listájáról. Az európai vezetőkkel folytatott rövid, ismerkedő beszélgetések között kiemelkedik az a hívás, amelyet Madridban "igen, igen szívélyesnek" neveztek: José Luis Rodríguez Zapateróval ugyanis George W. Bush viszonya igen fagyos volt, és John McCain sem mondta ki, hogy találkozna a spanyol kormányfővel. Nincs hír arról, hogy Silvio Berlusconival beszélve felvetődött-e az olasz miniszterelnök Washingtonban is megdöbbenést keltett megjegyzése: Medvegyevvel tárgyalva "szépen lebarnultnak" nevezte az apja révén afrikai származású Obamát, majd elhárította a bocsánatkérést.
Mint Obama maga mondta, egyelőre fontolgatja, válaszol-e - és ha igen, mit - Mahmúd Ahmadinezsád iráni államfő neki írt levelére, amelyben a holokauszttagadó, Izrael-gyűlölő elnök reményét fejezte ki, hogy megváltozik az amerikai politika irányvonala. Ahmadinezsád, akinek fizikai kimerültségéről érkeznek hírek, a választási kampánynak is "passzív szereplője" volt. Obama kilátásba helyezte: mások, így Hugo Chávez venezuelai elnök mellett vele is "előfeltételek nélkül" tárgyalna, de ezt később úgy pontosította a kapcsolatfelvételt mereven elutasító McCainnel szemben, hogy az egyeztetések alacsony szinten kezdődnének. Ugyanakkor kinyilvánította: nem engedi meg, hogy a perzsa állam atomfegyverhez jusson, és - "minden lehetőség az asztalon van" - a katonai beavatkozást sem zárta ki. Ahmadinezsád egyébként korábban Bushnak írt dörgedelmes levelet, de a Fehér Ház arra nem válaszolt.
Nincs válasz Obama részéről Khaled Mashaal Hamasz-vezetőnek a változás reményét kifejező levelére sem. A szervezetet Washingtonban terroristának tartják, ez viszont az annapolisi békefolyamatot is megrekesztette. Immár Condoleezza Rice külügyminiszter, aki pedig rengeteg energiát fektetett a közel-keleti megbékélésbe, is elismerte: nem valószínű, hogy megállapodás jöhet létre a Bush-adminisztráció januári távozása előtt. Obama korábban azt mondta: "nem várhat évekig" az izraeli-palesztin egyezménnyel, és várhatóan közel-keleti megbízottat is kinevez majd.
Ellentmondásos eközben a Fehér Ház leendő stábfőnöke, Rahm Emanuel chicagói demokrata kongresszusi képviselő új megbízatása. Mindazokat, akiket felbátorított, hogy a megválasztott elnök középső neve Hussein, lehangolta, hogy Emanuelé viszont Israel, és az, hogy apja, Benjamin Emanuel, aki egykor az Irgun, militáns cionista szervezet tagja volt, az izraeli Máárivnak azt nyilatkozta: "Nyilvánvalóan Izrael-párti irányban befolyásolja majd az elnököt. Miért is ne tenné? Mi ő, talán arab? Nem a padlót mossa majd a Fehér Házban."
Jeffrey Goldberg, a tekintélyes The Atlantic hasábjain ellenben úgy véli: a többi közt az öbölháborúban izraeli önkéntesként közreműködő Rahm Emanuelnek a zsidó államhoz való szoros kötődése alapozza meg tekintélyét, amellyel nyomást gyakorolhat az izraeli jobboldalra. - Amikor tehát a következő miniszterelnök azt mondja Obama elnöknek, hogy akárhogy is szeretné, a) belpolitikai okokból, b) biztonsági aggodalmak miatt, c) a Biblia okán nem számolhatja fel a Neve Manjak telepet, vagy akármilyen más telepet, amelyet le kell bontani, Rahm majd figyelmen kívül hagyja az ilyen értelmetlenséget, és a jobboldali izraelieknek nagyon nehéz dolguk lesz, hogy kontrázzanak és öngyűlölő zsidónak állítsák be."
