A helyszínek kiválasztását, pontosabban a főváros kihagyását több megfigyelő a Washington és Berlin közötti erős vélemény-különbségekre vezeti vissza.

Még a CDU-val szimpatizáló konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung is arról ír, hogy Angela Merkel nehezen tud ráhangolódni az új amerikai elnökre, annak politikájára, az Egyesült Államokban zajló radikális változásokra.

A német kormányszóvivő persze azt hangsúlyozta: fontos üzenetnek tartják, hogy a tengerentúli vendég két keletnémet tartományt is felkeres, valamint Merkel és a máriamarosszigeti születésű, a holokausztot túlélő Nobel-békedíjas író, Elie Wiesel társaságában elmegy Buchenwaldba.

A német sajtó azonban nem mulasztja el felidézi, hogy Merkel tavaly júliusban, a kancellári hivatalban ugyan fogadta az akkor még demokrata jelöltté sem választott Obamát, de köztudottan a republikánusok elnökjelöltjére, John McCainre tett.

S nem utolsósorban e szimpátiája miatt nemet mondott a demokrata aspiráns azon kívánságára is, hogy a német egység egyik szimbóluma, a Brandenburgi kapu előtt mondhasson beszédet.

Obama végül jó másfél kilométerre, nyugatabbra, a Győzelmi oszlop előtt beszélt 200 ezer ember előtt – ilyen népes hallgatóságról német politikusok még csak nem is álmodozhatnak.

Berlin kikerülését azzal is lehet magyarázni, hogy Obama – alig négy hónappal a Bundestag-választások előtt - távol tartja magát a hivatalosan még nem, de azért már javában zajló kampánytól.

Több német ellenzéki politikus és elemző viszont úgy látja, hogy a gazdasági világválság okaitól kezdve a guantánamói foglyok sorsán és az iráni atomprogramon át egészen a General Motorsból „kimentett” Opelig több kérdésben is az amerikai, illetve a német álláspont eltér egymástól.

Ráadásul a Fehér Ház által első számú csatamezőnek tartott Afganisztán és Pakisztán ügyében Berlin „nem igazán rúg labdába”, miután a németek ódzkodnak attól, hogy harcoló alakulatokat vessenek be a tálibokkal vívott háborúba.