Obama Burmában
Baráti kéznyújtással jöttem – nyilatkozta Barack Obama amerikai elnök, amikor újraválasztása óta tett első külföldi körútján hétfőn Burmába érkezett. A látogatás történelmi, hiszen hivatalban lévő amerikai elnök még soha nem ment el a délkelet-ázsiai országba, fénypontja pedig az a beszéd volt, amelyet Obama a Ranguni Egyetemen tartott. Az egyetem Rangunban szimbolikus helyszín, 1988-ban ugyanis itt tört ki a demokráciapárti felkelés, amelyet vérbe fojtott a katonai junta. Azóta sok változás történt, és az amerikai elnök érezhető elégedettséggel nyugtázta is, hogy Burmában „a változás utáni vágyra reformprogram volt a válasz”. Méltatta azt a „figyelemre méltó utat”, amelyet a délkelet-ázsiai ország a demokrácia felé tett, de figyelmeztetett, hogy sok van még hátra. Obama egyébként mindössze hat órát tölt Burmában, és Nepjidába, a fővárosba sem látogatott el a Thein Szein elnökkel tartott találkozóhoz.
Az amerikai elnök útja többé-kevésbé jutalomnak számít a reformokért: Burmában a junta évtizedei után tavaly novemberben polgári kormány lépett hatalomra, és bár ezt a kormányt a hadsereg a kezében tartja, az ország mégiscsak elindult a reformok útján: az áprilisi választásokon az Aung Szan Szú Kjí vezette ellenzék bekerülhetett a parlamentbe, sok politikai foglyot szabadon engedtek, augusztusban pedig eltörölték a sajtócenzúrát is. A látogatás így több szempontból is szimbolikusnak számít. Egyrészt nyilván azért, mert Obama első külföldi körútjáról van szó, amióta november 6-án újraválasztották, másrészt pedig ott az amerikai külpolitikai fordulat, amelynek jegyében Obama tegnap Thaiföldön hangoztatta, hogy az Egyesült Államok „csendes-óceáni ország, és az is marad”.
Ennek ellenére akadnak, akik szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy Washington nem túl korán kerített-e sort az elnöki látogatásra, hiszen Burmában a kormány semmivel nem kötelezte el magát amellett, hogy folytatja a demokratikus reformokat. Obama talán erre gondolt, amikor az egyetemi beszédében azt mondta, „azokat a lángokat, amelyeket most látunk, nem szabad kioltani”. Utalt első, 2009. január 20-án tartott beiktatási beszédére is, amelyben azt mondta, az Egyesült Államok mindenki felé kinyújtja a karját, aki hajlandó engedni ökle szorításából.
Ami a demokráciát illeti, Burmának még tényleg sok van hátra. Noha amnesztiával éppen hétfőn szabadult ki egy csoport politikai fogoly, a hatvanhat börtönben lévő ellenzéki személyiség egyharmada még rács mögött marad, és nincs megoldva az a véres etnikai-vallási konfliktus sem, amely hónapok óta dúl a többségi buddhisták és az ENSZ szerint a világ egyik leginkább üldözött kisebbsége, a muzulmán rohingyák között Rakhine tartományban.
