Obama: Az évszázadot alakítja az USA és Kína
Van, amikor a legmagasabb szintű találkozó a megfelelő - de Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök nyomban otthagyta a G8 csoport hó eleji csúcsértekezletét az ujgur zavargások nyomán. Most viszont kétszáz magas rangú illetékes érkezett Washingtonba a Stratégiai és Gazdasági Párbeszéd elnevezésű intenzív konzultáció keretében; a világ egyetlen szuperhatalma, illetve vezető feltörekvő gazdasága alkotta duót már gyakran a két óriás, G2 néven emlegetik.
Ez a fajta együttműködés még 2005-ben, a Bush-kormány idején kezdődött, de az Obama-korszakban változás, hogy Hillary Clinton kijárta a külügyi tárca egyenrangú részvételét benne, így Timothy Geithner pénzügyminiszterrel együtt vezeti az amerikai delegációt. A kínaiul egyébként folyékonyan beszélő Geithner részvételének jelentőséget ad, hogy januárban élesen bírálta, és megvádolta Pekinget a renminbi árfolyamának manipulálásával. Ez megkönnyíti a kínai exportot, viszont növeli az Egyesült Államok külkereskedelmi mérleghiányát, és rontja az itteni gyártók helyzetét. A fő kínai aggodalmak viszont az 1840 milliárd dollárra várt idei amerikai költségvetési hiányra irányulnak, hiszen az itteni államkötvényekből több mint 800 milliárd dollárért bevásárolt ázsiai ország az USA legnagyobb hitelezője. A kínai küldöttséget Wang Qishan miniszterelnökhelyettes, az ország "gazdasági főnöke", illetve a külügyi felelős, Dai Bingguo államtanácsos vezeti.
A fórumot megnyitó beszédében Barack Obama úgy vélte: a két ország együttműködése a XXI. század alakítója lesz. Az amerikai elnök nem titkolta, hogy komoly nézetkülönbség osztja meg a feleket, de egyúttal óvott attól, hogy ezeket szükségtelenül felnagyítsák. - Nincs illúzióm, hogy mindenben egyetetértünk majd, vagy egyformán látjuk majd a világot. De ez csak kiemeli a párbeszéd fontosságát...Legyünk őszinték: Kínában azt hiszik egyesek, hogy Amerika vissza akarja fogni Kína ambícióit, Amerikában pedig azt: tartaniuk kell a feltörekvő Kínától. Én ezt másképp látom...Az országok versengése a hatalomért ma már nem nulla összegű játszma. A haladást, beleértve a biztonságot, meg kell osztanunk egymással - mondta.
Obama egyúttal emberjogi bírálatot is megfogalmazott, amikor kijelentette: "mindenkit megillet a szabadság, hogy kifejtse gondolatait." Clinton viszont dícsérően szólt arról, hogy a KNK jobban felsorakozott Amerika mellé az észak-koreai atomfenyege tés ügyében. Pekingi részről Dai az összekötő kapcsokat hangsúlyozta, felidézve a kínai mondást: amikor egy csónakban evezünk, békében kell átjutnunk a folyón. Márpedig - mint a gazdasági válságra is utalva mondta - a csónakot most pusztító szelek és hullámok veszélyeztetik.
Az amerikai sajtónak feltűnt, hogy beszédében Geithner most kerülte a renminbi továbbra is mesterségesen alacsonynak tartott árfolyama kérdését, mégpedig azért, mert nem akarja elidegeníteni fő hitelezőjét. - Nem olyan ügy ez, ami miatt most nagyon vernék az asztalt - mondta erről a The New York Times-nak Myron Brilliant, az Amerikai Kereskedelmi Kamara alelnöke. Washington ugyanakkor igyekszik megértetni a kínaiakkal, hogy az immár hivatalosan is több mint másfél éve tartó recesszióban kevéssé számíthat a megtakarításaikra és adósságaikra összpontosító amerikai fogyasztókra.
A két gazdaság növekedési képessége aligha helyezhető jelenleg egy szintre: a Nemzetközi Valutaalap júliusi (módosított) prognózisa 2010-re 8,5 százalékra teszi a kínai GDP-bővülést, 0,8 százalékra az amerikait, míg az euróövezetben további visszaeséssel számol. A világgazdaságot várhatóan Kína és India fűti jövőre.
