Obama térfelén a labda

Vagy keserű, elszigetelt béna kacsaként tölti ki a hivatalából még hátralévő két évet Barack Obama elnök, élvezve annak formális előnyeit, vagy pedig megegyezésre jut a republikánusokkal – értékeli a keddi amerikai kongresszusi választások eredményét Barry Casselman veterán politikai elemző, aki 1972 óta követi figyelemmel a voksolásokat.

Hogyan tovább, Amerika? A keddi „félidős”, törvényhozási választások eredményeképpen az ellenzéki republikánusok a kongresszus mindkét háza felett átvették az ellenőrzést, kényszerhelyzetbe hozva ezzel a mandátuma utolsó két éve előtt álló Barack Obama elnököt. – Kész káosz van. Óriási hullám ez, nagyobb, mint amekkorát a legtöbb ember gondolt volna. A választók tisztában voltak vele, hogy reakció követi Obama politikáját, de azzal nem, hogy ilyen mértékben. Obamának most azt kell belátnia, amit Bill Clinton is belátott hasonló esetben 1994-ben: a politikai centrum irányába kell elmozdulnia – mondja kérdésünkre Minneapolisból Barry Casselman amerikai politikai kommentátor.

Obama a választások utáni sajtóértekezleten. A centrum felé kell elmozdulnia
Obama a választások utáni sajtóértekezleten. A centrum felé kell elmozdulnia
Larry Downing / Reuters

A republikánusokkal való „politikai társbérletnek” egyebek között olyan kérdésekre lehet kihatása, mint az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, Magyarországot is érintő szabad kereskedelmi tárgyalások menete. Amerikában a szabadpiaci, vállalati érdekek inkább a republikánusok, a jobboldal révén jelennek meg, míg a szakszervezetek, amelyeken keresztül a munkások a béreiket féltik a globális konkurenciától, a Demokrata Párt hátországában helyezkednek el. Fura módon tehát az elnök ebben inkább a jobboldalra számíthat, ha előbbre akar lépni Brüsszellel.

Szakértők egybehangzóan Obama elnökségéről szóló „népszavazásnak” tekintették a félidős választásokat; ez nem példátlan az amerikai politikatörténetben. Mint az eredményekből kiderül, nem igazán volt kétséges, hogy a kongresszus a republikánusok kezére kerül. Sőt, az amerikai jobboldal erejéből olyan presztízsgyőzelmekre is futotta, mint a kormányzóválasztáson aratott győzelem a hagyományosan demokrata Maryland államban, Washington főváros mellett. – Ez az állam jelentette a legnagyobb meglepetést. Bizonytalanság övezi a munkaerőpiacot, nem regenerálódott megfelelően a lakáspiac, és rengeteg ember úgy érzi, hogy a kormány túlságosan is beleszól a mindennapjaiba, így az adóhatóság révén szaglászik utána, állítja Casselman.

Obama most mindenesetre kifejezte szándékát, hogy asztalhoz ül a másik oldallal. De azt sem rejtette véka alá, hogy lesznek nézetkülönbségek. Például a szénhidrogén-kitermelésben, a világ energiagazdálkodását forradalmasítani látszó palaolaj és palagáz ügyében is vannak komoly eltérések a demokrata és a republikánus álláspont között. A republikánusok merészebbek a repesztéses eljárással kapcsolatban, kevésbé ügyelnek például a környezetvédelmi aggályokra.

Mindez hatással van a 2016-os amerikai elnökválasztásra, ami pedig már nemcsak az USA-t, hanem a világot is érinti. Számos elemző szerint az ország Obamát nem számítva legismertebb politikusa, Hillary Clinton egykori szenátor és külügyminiszter lehet a demokrata párti elnökjelölt, míg republikánus ellenfele talán Chris Christie, New Jersey állam kormányzója. De egyesek azt is elképzelhetőnek tartják, hogy ismét ringbe száll a 2012-es vesztes, Mitt Romney. Akárhogyan is,mondják elemzők, Obama érdeke is, hogy politikai hátországát életben tartsa, ne rontsa – jelenleg legalábbis – 38 százalékos „népszerűségével” utódjelöltjének az esélyeit. Akármilyen vonzó lehet is számos amerikai, köztük a nők, a fiatalok, a városiak és a magasan képzettek számára, hogy Clinton személyében elnökesélyes nő is szerepelhet két év múlva a „kínálatban”, ez még nem lefutott meccs. A két nagy párt eddig csak női alelnökjelöltig jutott el.

Másfelől a következő két év a republikánusok számára is hordoz kockázatokat. Ahogyan az elmúlt hat évben az elnök, ugyanúgy ők is „elkophatnak” még 2016 novemberéig, ha folyamatosan csak a „nem” pártjaként tűnnek fel. Mitch McConnell, a szenátusi többség új vezetője, akit Kentuckyban választottak újra, most a voksolás eredményének emblematikus figurája. Ám csaknem 75 éves lenne, mire beülhetne a Fehér Házba; erre aligha esélyes. Casselman egyébként – elismerve, hogy 2012-ben rossz lóra tett, amikor Romney sikerét jósolta – újra csak azt hangsúlyozza: figyeljük meg, és Clinton ’96-os példája is ezt igazolja, „a választásokat a centrumban kell megnyerni...”

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.