Kudarcot vallott minden erőfeszítés, a több ezer ember által aláírt online petíció és az utolsó pillanatban érkezett befogadási ajánlatok ellenére vasárnap a koppenhágai állatkertben megölték Mariust, a másfél éves, egészséges zsiráfborjút.

Az állatkert előre jelezte, hogy nincs más választása, végeznie kell a párosujjú patással. Ezt Bengt Holst tudományos igazgató hivatalosan azzal indokolta, hogy Marius „létszám feletti” állat, az elaltatásával pedig a beltenyészet kialakulását kerülik el. A genetikai diverzitás megőrzésére a dánokat az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA) az előírásai kötelezik. Kibúvót az előírások alól – jegyezte meg a tudományos igazgató – a kasztráció sem jelent, hiszen „túl kegyetlen”, és amúgy is, nem kívánt mellékhatásai vannak. Ahogy állítólag nem lett volna megoldás az sem, hogy Mariust valahol visszavigyék a vadonba. Nincs ugyanis olyan afrikai ország, amelyik zsiráfokat szívesen fogadna.

Marius elaltatásának a hírére megmozdultak az állatvédők és az internet is. Az online tiltakozó petíciót néhány óra alatt több ezer ember írta alá, és bár az utolsó pillanatban jelentkezett egy svéd, egy holland és egy brit vadaspark is, hogy szívesen befogadná az állatot, egy névtelenséget kérő jóakaró pedig 415 ezer fontot ajánlott, ha a zsiráfot életben hagyják, a koppenhágai állatkert hajthatatlan maradt. Marius halálából vasárnap nyilvános kivégzést csináltak: a zsiráfborjút egy kábítópisztolyból leadott fejlövéssel megölték, utána a kifutóban, a nagyrészt gyerekekből álló közönség előtt feldarabolták, a húsát pedig odadobták az oroszlánok és a tigrisek elé. Ez utóbbit Holst azzal magyarázta, hogy hülyeség lett volna több száz kilogrammnyi húst csak úgy kivágni az ablakon. A maradványok egy része kutatólaboratóriumokban végzi. Mariust azért nem injekcióval ölték meg, mert a méreg megfertőzte volna a húsát.

A koppenhágai zsiráfpopulációt a beltenyészettől védő eutanázia érve az állatvédő szervezeteket vajmi kevéssé győzte meg. Miközben az állatkert Facebook-oldalát most elárasztja a dühödt tiltakozás (Hóhérok vagytok! – hangzik az egyik üzenet), Stine Jensen, az állatkínzás elleni dán szervezet, az OASA egyik képviselője azt mondta, Mariusszal a koppenhágai állatkert úgy bánt, mintha valamiféle végtermék lenne. A svéd Djurens Rätt ehhez a maga részéről annyit tett hozzá, hogy a hasonló helyzetekre a megoldást csak az állatkertek bojkottja jelentheti. A koppenhágaiban egyébként évente 20-30 állat jut a Marius sorsára, évi 700-800 szarvast pedig a dán fővárostól északra fekvő vadasparkban lőnek ki a túlszaporodás megakadályozásáért – hívta fel a figyelmet azonban Holst, aki az állatkert nevében értetlenségének adott hangot a nemzetközi felhördülés miatt.

A dánokat később megvédte az EAZA is. Lesley Dickie vezérigazgató szerint „szép lett volna”, ha Mariust sikerül elköltöztetni, de a fogságban élő zsiráfpopuláció genetikai diverzitásának a megőrzése ugyanennyire fontos dolog, és – tette hozzá – jó lenne, ha a jövőben mondjuk az illegális vadállat-kereskedelmet is hasonló érdeklődés kísérné.