Ez a közép-európai történelemben nem feltétlenül járatos amerikai olvasóközönséggel is megismerteti a jogszabályt, mégpedig ellentmondásos megítélésével együtt.

Deák megállapítja: északi szomszédunk etnikai kisebbségeit, különösen a magyarokat megfélemlítik, a szlovák politika pedig az EU-csatlakozást követően egyre inkább jobbra tolódott. - Ha a jobboldali koalíció győz a jövő júniusi parlamenti választásokon, úgy az Európai Uniót tovább gyengíti, amit vezetői "két tagállam közötti veszekedésnek" szeretnek nevezni. Éles nemzetközi elítélés győzheti meg a szlovák kormányt, hogy a nyelvi sokszínűség gazdagítja, nem pedig szegényíti az országot - állítja Deák a The New York Review of Books honlapján.

Egy szlovák hozzászóló (Kolkava) viszont már a fogalmakat is vitatja: "Bocsásson már meg! Meg tudja különböztetni a szerző a jobb kezét a baltól? Nálunk, Szlovákiában most a szocialisták és a nemzetiszocialisták kormányoznak." - Az új nyelvi politika senkit nem diszkriminál, hanem lépés a többnyelvű társadalom felé. Alapvetően nem is érinti a mindennapi beszédet. Ha van itt probléma, akkor az a nacionalisztikus populizmus (sic!) mindkét, magyar és szlovák oldalon - érvel egy másikuk, Adam Berka.

Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter, későbbi washingtoni magyar nagykövet - aki megerősítette kérdésünkre: ő a hozzászóló - ellenben úgy véli: a törvény célja nem az integráció, hanem az asszimiláció, mégpedig kényszer révén. Szerinte "az Egyesült Államoknak, ahol az angol mellett széles körben használják a spanyolt, de milliók beszélnek kínaiul, vietnamiul, stb. is... az élre kellene állnia az új szlovák türelmetlenségi törvény elítélésében". Egy "kívülálló", Brian Barker vezető londoni eszperantista úgy véli: a pozsonyi kormány döntésén érződik a képmutatás és a nyelvi diszkrimináció; "a kisebbségi nyelveknek védelemre van szükségük."