Nők a tűzvonalban
Nem sokkal ezelőtt még egyetértés volt a brit katonai körökben, hogy a nőknek súlyos egészségügyi kockázatot jelentene, ha a tengeralattjárókon is szolgálniuk kellene. A hivatalos álláspont szerint újrahasznosított levegőt szívni, és egy atomerőmű közvetlen közelében élni és dolgozni hat hónapon keresztül (általában eddig tartanak a küldetések) súlyosan károsítaná a nők termékenységét, vagy egy esetlegesen megfogant magzat egészségét. Egy jelentés azonban most megcáfolta ezt.
Sokan azzal érvelnek a korlátozások ellen, hogy a 21. századi hadviselés már nem tesz különbséget a tűzvonal és a háttérfeladatok között. A bázisokon ugyanolyan veszélyben vannak a nők, mint a tűzvonalban - főleg a nagy hatótávolságú fegyverek miatt. Ugyanolyan eséllyel vesztheti életét az az 1600 brit női katona, akik jelenleg Irakban és Afganisztánban harcolnak, mint férfitársaik.
A Királyi Haditengerészet ezért nőket is szolgálatba állítana Nagy-Britannia tizenegy atomtengeralattjárójának fedélzetén. A Telegraph értesülései szerint az első öt női tengeralattjáró-tiszt 2012-ben hagyná el a szárazföldet a Vanguard nukleáris tengeralattjárók egyikén, amely Trident atomrakétákat fog szállítani. Eddig a pozíciók 70 százaléka volt nyitott a nők számára a brit hadseregben és haditengerészetben; a Királyi Légierőben ez a szám 95 százalék volt. 2009-ben azonban csak a tisztek kilenc százaléka tartozott a gyengébbik nemhez, bár az arány folyamatosan nő a védelmi minisztérium szerint.
Alapvetően két poszttól vannak eltiltva a nők. Nem szolgálhatnak tengeralattjárókon, és nem lehetnek a tagjai olyan egységeknek, amelyeknek - a védelmi minisztérium szavaival élve - „előre megfontolt szándékkal, testközelben kell az ellenséget megölniük.” A védelmi minisztérium továbbra sem tervezi, hogy nőket is bevonjon a hagyományos zárt harci egységekbe (négy fős, fegyveres csoportokba), mert "az nem lenne hatékony. Ezek a pozíciók rendkívüli nyomást gyakorolnak az egyénre, a túlélés mindent-vagy-semmit alapon történik, ezért nagyon fontos a csapat összetartása szélsőséges körülmények között is. Nincs rá közvetlen bizonyíték, hogy ez megvalósítható lenne a nők bevonásával – hangzik a kissé hímsoviniszta megfogalmazás. Legalábbis ez állt abban a 2002-es jelentésben, amely alapján arról döntöttek, hogy ne engedjenek nőket ilyen szituációkba. Ilyen jelentést egyébként nyolc évenként minden EU tagállamnak készíteni kell a nemi egyenlőség elv miatt (a következő ez év végén várható).
David Grossman amerikai főhadnagy az On Killing (Az ölésről) című könyvében kifejti, hogy ez a döntés régebben nem azért született, mert a nők rosszabbul teljesítenek, mint a férfiak, hanem mert ő maga is szemtanúja volt annak, hogy a férfi katonák lelkileg összetörtek, mikor látták női kollégájukat elvérezni a csatatéren. Ez persze nem zárja ki kizárólag nőkből álló csapatok alakítását, amelyet a védelmi minisztérium is fontolgat.
