Nő akar lenni a WikiLeaks-szivárogtató
Nő akar lenni Bradley Manning, az összesen 750 ezer diplomáciai távirat és titkos dokumentum kiszivárogtatása miatt tegnap 35 évre ítélt és a hadseregből elbocsátott amerikai katona. Manning egy NBC-hez csütörtökön eljutatott nyilatkozatban írta, hogy már a gyerekkora óta így érez, és emiatt nemsokára hormonkezelésnek készül alávetni magát. Szeretné, ha utána Chelsea-nek hívnák. „Most, hogy életem következő fázisába értem, szeretném, ha mindenki megismerné a valódi nevet Chelsea Manning vagyok. Nő. Szeretném mielőbb elkezdeni a hormonkezelést, és remélem, hogy ebben támogatni fognak” – hangzik a nyilatkozat.
Manning tegnap elsőfokú ítélettel zárult perében a védelem több tanúval, pszichiáterekkel és terapeutákkal is előállt, akik egyhangúlag azt vallották, hogy a 25 éves katona nekik is beszélt arról, hogy nő akar lenni, és a nemi identitása körüli kérdőjelek hatással voltak a mentális egészségi állapotára is. A most 25 éves férfi Oklahomában nőtt fel; bevallása szerint hat éve azt remélve lépett be a hadseregbe, hogy a szolgálat megszabadítja identitási problémáktól. (A másik ok volt, hogy kifizethesse az egyetemi hallgatói költségeit.) Elemzőnek képezték ki, 2010-ben Irakba vezényelték. Itt jött rá, hogy a hadsereg nem kiút, és kezdte el frusztrálni a távolság a családjától és a barátoktól. A hadsereg adatbázisaiból elkezdte gyűjteni a titkos dokumentumokat, köztük diplomácia táviratokat, videofelvételeket, afganisztáni és iraki harctéri jelentéseket, és felvette a kapcsolatot a WikiLeaks-szel, illetve a tényfeltáró portál „fehér hajú, őrült ausztrálként” aposztrofált alapítójával, Julian Assange-dzsal. Azzal bukott le, hogy túl sokat beszélt: hogy szivárogtatni készül, az interneten elárulta egy Adrian Lamo nevű amatőr hackernek is, aki végül feldobta az FBI-nál.
Manning februárban bűnösnek vallotta magát az ellene felhozott 22 vádpont többségében. Vallomása szerint azért szivárogtatott, mert megdöbbentette a harctéri vérszomj, és szerette volna, ha a nyilvánosság előtt vita kezdődik az amerikai diplomácia és az amerikai hadsereg szerepéről a világban. A múlt héten bocsánatot kért az Egyesült Államok érdekeinek a megsértéséért, hogy a szivárogtatási akciója „váratlan következményekkel” járt. A harmincöt évnek, amelyre tegnap ítélték, az egyharmadát kell leülnie ahhoz, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék. A mostanáig rács mögött töltött három év beleszámít a börtönbüntetésébe, így nyolc-kilenc év múlva már szabad ember lehet.
Manning a hadseregben folyamatosan járt pszichiáterekhez és terapeutákhoz, akik tisztában voltak azzal, hogy gondja van a nemi identitásával, Egyiküknek, egy őrmesternek képet is küldött magáról, amelyhez szőke parókát vett fel, és vastagon kirúzsozta a száját. A képhez fűzött kommentárja szerint az nemi identitási válság „nem megy el csak úgy”, hanem egyre inkább kísérti az évek múltával. A hadsereg persze volt olyan előzékeny, hogy a felvételt nemrég átadja a hírügynökségeknek.
Manning Fort Leavenworth-i támaszponton ül. Ügyvédje, David Coombs azt mondta, reméli, hogy a hatóságok lehetővé teszik a számára a hormonkezelést.
Manningnek enyhén szólva nehéz gyerekkora volt. Nővére, a 11 évvel idősebb Casey a tárgyalóteremben mesélte el, hogy az apjuk, Brian katonaként Walesben ismerte meg az anyjukat Susant. Oklahomában, Crescentben éltek. Az apa mérnöke volt a Hertznél, az anyjuk velük maradt otthon. Susan alkoholista lett az amerikai évek alatt. Akkor is folyamatosan ivott, amikor Bradleyt várta. Annyira sokat, hogy a második gyereke magzati alkoholizmus szindrómával született. Ez éppúgy rányomta a bélyegét a gyerekkorára, mint ahogyan az Susan viselkedett: Casey szerint az anyjuk általában dél körül kezdett el inni, és bár akkor még mindenkihez nagyon kedves volt, estefelé már beütött a depresszió, reggelre pedig elviselhetetlenné vált, a szobájából üvöltözött a gyerekekkel, hogy vigyenek neki italt és cigarettát. Bradleynek többnyire a nővére viselte a gondját, az anya legalábbis ritkán kelt fel hozzá, ha felsírt éjjelenként. Ezektől a jelenetektől függetlenül – állítja Casey – az öccsének boldog gyerekkora volt: naponta órákon át tudott játszani matchboxokkal a crescenti házuk udvarán. A Manning-házaspár kapcsolata eközben nem volt éppen felhőtlen. Egymást érték a veszekedések, a kilencvenes években Susannak volt egy öngyilkossági kísérlete, 2000-ben pedig elvált, és a fiával visszaköltözött Walesbe. Az 59 éves nő most is itt, Haverfordwestben él. Bár rengetegszer megkeresték, a botrány kitörése óta egyetlen interjút adott, a Daily Mailnek. Ebben azt mondta, számára Bradley soha nem lesz áruló. Csak egy ártatlan Superman – mesélte a fiáról.
