Nincs több udvariaskodás: egymásnak esett Obama és Romney
A heves összecsapás azért is volt váratlan, mert a vita formája, amelyben a közönség soraiban ülő, a Gallup által kiválasztott nyolcvan ingadozó szavazó kérdezett a jelöltektől, épp ennek ellenkezőjét hivatott szolgálni. Nem volt cél, hogy egymással vitatkozzanak, a forgatókönyv szerint a kérdezőkre kellett volna koncentrálniuk. A két kampány által a vitáról előzetesen aláírt (kedd reggel kiszivárgott) megállapodásban is ez szerepelt.
Ez végül nem így történt, ám a hangnem annyiban nem okozott meglepetést, hogy mindenki tudta: az elnöknek erőt kell mutatnia és támadnia, ha azt akarja, hogy az elemzők és a közvélemény által is laposnak minősített első szereplésén javítani tudjon. Ezt sikerült is megtennie. Energikus volt és határozott, pontokba szedve mondta el konkrét javaslatait a felmerülő politikai kérdésekről. Az idő nagy részében pedig nem saját elnöki teljesítményét méltatta, hanem Romney-t támadta, darabokra szedve a volt massachusettsi kormányzó korábbi szavait és teljesítményét.
Az első heves összecsapásra már a másfél órás vita első negyedórájában sor került, amikor az energiabiztonság volt a kérdés. Romney és Obama nem értett egyet abban, hogy a szövetségi állam tulajdonában lévő földeken folyó olajkutatás vajon nőtt vagy csökkent az elmúlt években, illetve hogy a szénhidrogén-kitermelés nagyságát hogyan is kell számolni.
Az adózással kapcsolatban is keményen támadott az elnök, már az első percekben. Szerinte Romney-nak állítása ellére nincs „ötpontos terve, csak egypontos. És ez az egy pont pedig nem más, mint hogy a leggazdagabbak más szabályok szerint játszanak”.
Elemzők szerint az elnöknek kedvezett az is, hogy az első vitával ellentétben most nem csak a gazdaság volt a téma. A közönség soraiból érkezett kérdés a női egyenjogúsággal, az illegális bevándorlással, a fegyvertartással és a bengázi amerikai konzulátust ért támadással kapcsolatban is.
Líbia: Clinton után Obama is felelősséget vállalt a történtekért
A líbiai konzulátust ért támadásról szólva Obama kijelentette: minden felelősség az övé, hiszen „az ő emberei” vannak a diplomáciai posztokon. Ez azért volt különös, mert Hillary Clinton hétfőn jelentette be, hogy vállalja a felelősséget amiatt, hogy a konzulátust ért támadásban meghalt négy amerikai állampolgár, köztük Christopher Stevens nagykövet. Sokan ezt akkor úgy értelmezték, Obamának próbál ezzel segíteni.
Ám az elnöknek erre nem volt szüksége. Határozottan kikérte magának, „sértőnek” nevezte, hogy Romney őt és munkatársait azzal vádolta, hogy nem tettek meg mindent az amerikai diplomaták védelmében. Majd a republikánus jelölt szemére vetette, hogy politikai célokra próbálta használni a líbiai támadást, ami nem méltó viselkedés a hadsereg főparancsnokához (ezt a feladatot az elnök látja el – a szerk.).
Romney azzal vágott vissza, hogy Obamának két hétbe telt kimondania, hogy terrortámadás történt, és nem az elhíresült iszlámellenes film hatására rohamozták meg a konzulátust. Ám Obama közölte, hogy már másnap terrorizmusnak nevezte az eseményeket. Amikor ezen ismét éles vitába kezdtek, a CNN műsorvezetője, a vita moderátora kellett, hogy beavatkozzon. Candy Crowley elmondta: az elnök valóban kimondta, hogy terrortámadás volt, ám az is igaz, hogy a kormány csak két héttel később magyarázta el pontosan a történteket.
Nőkkel teli mappák
Az este legnagyobb visszhangot kiváltott mondata egyébként Romneytól származik. Amikor a női egyenjogúságról beszélt, azt találta mondani, hogy kormányzósága idején, amikor alkalmazottakat keresett, nőszervezetekhez fordult, hogy segítsenek neki női jelölteket találni az üres posztokra.
– Nőkkel teli mappákat hoztak nekem hamarosan – mondta. Még be sem fejeződött a vita, máris ellepték az internetet a „nőkkel teli mappákról” szóló viccek és fotók.
Az örök kérdés: ki nyert?
A PBS tévécsatornán a vita után megszólaló szakértők mind egyetértettek abban, hogy Obama jól teljesített a vitában, többen azonnal ki is mondták, hogy az estét az elnök nyerte. Mark Shields politikai kommentátor szerint Romney megint nem fejtette ki adójavaslatait, nem volt bennük semmi konkrétum, ezért nem hihető, hogy az általa javasolt adócsökkentéssel egy időben a bevételek nem csökkennének (Romney a kiskapuk bezárásával és az adókedvezmények megkurtításával kompenzálná a kieső összeget).
Jonathan Martin, a Politico újságírója szerint „nem volt kérdés, hogy Obama határozott volt, nem emlékszem rá, hogy hivatalban lévő elnök valaha is ennyire nekiment volna a kihívójának”. Michael Beschloss történész, az amerikai elnöki intézmény kutatója szerint Obama akár ugyanolyan sokat javíthat a helyzetén ezzel a teljesítménnyel, mint Romney javított a sajátján az október 3-i vitában.
Az ABC televíziónak nyilatkozó Matthew Dowd republikánus stratéga szerint „nehézsúlyú mérkőzés volt”, amelyben, ha nem is kiütéssel, de egyértelműen az elnök győzött. George Will veterán politikai kommentátor nem hirdetett győztest, de úgy fogalmazott: „Nixon és Kennedy 1960-as vitája óta minden elnökjelölti vitát láttam. Ez mindnél jobb volt.”
David Plouffe, Obama egyik főtanácsadója a CNN-nek úgy értékelte a vitát, hogy „ma valódi előrelépést tettünk”. Az amerikai tévécsatorna gyorsfelmérése szerint ezzel a nézők is egyetértettek: 46 százalékuk vélte úgy, hogy az elnök nyerte a vitát, míg 39 százalék szerint Romney. Az első vitát ezzel szemben szinte minden felmérés szerint a republikánus jelölt nyerte.
