Nincs megnyugvás Srebrenicában
Ott hétfőn ismét megemlékeztek arról a tizenhat évvel ezelőtti napról, amikor a Ratko Mladics vezette szerb csapatok elfoglalták a vidéket. Musizajna egy fiútestvérét veszítette el, és hétfőn temették a nagybátyát, akinek a maradványait mostanra sikerült azonosítani.
1995-ben a szerbek több mint nyolcezer muszlim férfit és fiút mészároltak le a környéken. Ők eredetileg az ENSZ-bázison kerestek menedéket Potocariban – hiába.
613 muszlimot temettek újra hétfőn. Mivel a szerbek az eredeti tömegsírokat több kisebb sírba hordtak szét, az áldozatok azonosítása igen lassú. Curana Abdics férjének maradványait 2005-ben azonosítottak, de a fejét sosem találták meg. Tizenöt éves fiát is elvesztette a vallási alapú öldöklésben.
– Nincs megnyugvás – mondja könnyekkel küszködve. – Nem érzek megkönnyebbülést, hogy Mladicsot elfogták, mert nem csak ő, hanem sokan mások is részt vettek a gyilkolásban – teszi hozzá. – Sokkal korábban kellett volna elfogni. Neki jó dolga lesz Hágában, de ha apró darabokra vágják fel, az sem jelentene nekem igazságot – közli Abdics asszony.
– Mladics a képünkbe hazudott akkor is, most is – jegyzi meg egy nő, egy sír mellett guggolva. A boszniai muszlimok úgy érzik, hogy Mladics most is gúnyt űz belőlük. – Hága egy cirkusz. Mladics ott is a bolondját járatja a világgal, sérteget minket – véli Samira, aki az Egyesült Államokban él, és külön dühíti, hogy Mladics ennyi ideig Szerbiában bujkált. – Végig hazudtak, csúfot űztek belőlünk – mondja könnyes szemmel. – Mladics pedig végig közelről látta a szenvedésünket – fűzi hozzá.
Mladics letartóztatása nem hozott tehát megnyugvást a ma is gyászoló rokonoknak. A megemlékezésen tartott beszédekben is elhangzik az a panasz, hogy a szerb nép nem hajlandó szembe nézni a múlttal, és a boszniai szerb köztársaságban Mladicsot még mindig hősként tisztelik. A bosnyákoknak az ő szemszögükből igazságtalan béke született 1995-ben: arra kényszerülnek, hogy együtt éljenek a gyilkosokkal. Az ő szempontjukból a Republika Srpska létezése is fájdalmas engedmény.
A potocari völgyben visszhangzik az Allah-u-akbar (isten a legnagyobb) kiáltás, majd a szertartásra legalább tízezer ember imádkozik együtt teljes csendben. A hívők kivételesen nem kelet, hanem a sírok felé fordulnak imádkozás közben.
– Mladics egy mészáros. De neki se kívánom, hogy átélje azt, amit mi átéltünk – hangsúlyozza Musizejna asszony. A 613 koporsótól a hozzátartozók búcsút vesznek, a férfiak földet hánynak a sírgödrökbe. – Semmit sem ér, hogy elfogták, nem tudják megbüntetni azért, amit tett – mondja egy gyászoló nő.
