Moszkva és Kijev: nincs gáz, nincs barátság

Hiába tartották Viktor Janukovicsot Ukrajna élén a Kreml meghosszabbított karjának, Moszkva és Kijev viszonya mára csaknem olyan hűvössé vált, mint a narancsos forradalmat levezénylő Viktor Juscsenko idején volt. A barátságot Kijev olcsó gázban mérné, ha kapná.

Zárt ajtók mögött, érdemi eredmény nélkül zárult Viktor Janukovics tárgyalása Szocsiban, ahol orosz kollégája fogadta csütörtökön. Igaz, Dmitrij Medvegyevvel való találkozójának meddőségét előrevetítette, hogy a tavalyi tíz megbeszélés után idén csak kétszer ült le egymással a két elnök. Ráadásul a kevés vizitet még több lemondott vendégeskedés kísérte: Medvegyev mégsem utazott el a Krím félszigetre a május 9-i ünnepségekre és a tavalyival ellentétben nem jelent meg Janukovics születésnapján sem.

A durcás viszony oka a régi: a földgáz. E területen ugyanis mindkettőjüknek teljesíthetetlen követelésük van egymás felé: Kijev olcsóbb földgázt szeretne kapni Oroszországtól, Moszkva pedig azt várja, hogy Ukrajna végre adja orosz kezelésbe az országon át Európába tartó gázvezetékeket. Utóbbit az orosz fél a Gazprom és a Naftogaz Ukraini egyesítésével szerezné meg. Az ukrán félnek azonban nem sok beleszólása lenne a közös vállalatba, miután a Gazprom értékét az ukrán cég tízszeresére becsülik.

Kijev függetlenségének elengedhetetlen elemeként tekint a Naftogaz önállóságára, amely révén tekintélyes tranzitdíjhoz jut az Európába irányuló orosz földgáz átengedéséért. Ám még tetemesebb az évi 40-50 milliárd köbméter belföldön felhasznált földgáz ára, amelyet az orosz importért fizet. Jelenleg mitegy 350 dollárt 1000 köbméterenként, azaz évente mintegy 16 milliárd dollárt.

Az összeget azonban csak akkor faraghatná lejjebb, ha Moszkva belemenne annak a gázszerződésnek az újratárgyalásába, amelyet 2009-ben Vlagyimir Putyin orosz kormányfővel írt alá Julia Timosenko, akit Kijevben hatáskörének túllépésével és Ukrajna számára előnytelen szerződés aláírásával vádolva tartanak őrizetben. Bár Timosenko kormányfősége alatt látványos asszókat vívott Moszkvával – akit ő rendszeresen Janukovics kitartójának titulált – letartóztatását Moszkva is elítélte, jelezve, hogy a kialkudott feltételeket nem kívánja újratárgyalni.

Janukovics minden egyéb, az orosz gazdasági befolyást erősítő moszkai kezdeményezést is elutasít: nem lépett be a tavaly létrejött orosz-belarusz-kazah vámszövetségbe, továbbra is csak megfigyelő tagja a volt szovjet tagállamokra épülő Eurázsiai Gazdasági Együttműködésnek, nem támogatja az atomenergetikai, légiipari vállalatok összeolvasztását orosz cégekkel.

A legnagyobb eredményként Moszkva a Fekete-tengeri Orosz Flotta szevasztopoli bázisának megőrzését könyvelhette el, amely szerint a 2017-ben lájáró jelenlegi szerződést 2042-ig hosszabbították meg. Ezért Kijev 30 százalékos, legfeljebb száz dolláros kedvezményt csikart ki a gáz 1000 köbméteres egységárára. Putyin sokallta a Medvegyev adta kedvezményt, míg Janukovics ellenzéke sokallta az ukrán áldozatot, miután az orosz katonai jelenlét elzárja Ukrajna útját a NATO elől. Azonban a 47 milliós ország többsége amúgy is elutasítja a tagságot, amelyet ráadásul a NATO nem is kínált fel. Janukovics emellett továbbra is stratégiai célnak tekinti országa EU-tagságát, amit azzal is alátámaszt, hogy tárgyalásokat folytat egy szabadkereskedelmi megállapodásról Brüsszellel.

Ezek után nem meglepő, hogy Janukovics tegnap nem vergődött zöld ágra Medvegyevvel. Meglepőnek legfeljebb annak a megkönnyebbülésnek a fényében tűnik, amellyel a Kreml fogadta az ukrán elnök tavalyi hatalomra jutását. Akkor úgy tűnt, Viktor Juscsenko vereségével Janukovics felhőtlen kapcsolatot biztosít Moszkvával. – A mézes heteknek azonban vége – mondta a Kommerszantnak Vagyim Karaszjov kijevi politológus. Kijevi források már azt sem zárják ki, hogy a Juscsenko alatt szinte rendszeressé vált év végi gázárháborúk idén is kiújulhatnak Moszkva és Kijev között – épp a 2012-es márciusi orosz elnökválasztások előtt – ismét veszélyeztetve az európai, köztük magyarországi fogyasztók ellátását.

Bár Moszkva szívesen elkerülné a hasonló konfliktust, valójában nyerhet is az ügyön: ezzel ugyanis a megbízhatatlan tranzitországként viselkedő Ukrajnára mutogatva érvelhet a költséges Északi és Déli Áramlatok megépítése mellett. Az új vezetékek hasznát egyelőre az EU-ban sokan az orosz gázhoz való kötődés erősődésének veszélye miatt vitatják, míg Oroszországban gazdasági ésszerűségüket vonják kétségbe.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.