Egy európai hitelminősítőről a pénzügyi válság kitörése óta már sokszor szó esett: sokan az amerikai hitelminősítő intézeteket vádolják azzal, hogy egyrészt nem jelezték előre az amerikai ingatlanhitelek kockázatát, és így a krízis gyökerét, másrészt jelentéseikben az Egyesült Államok felé részrehajlóak. Egy-egy ország le- és felértékelése milliárdokat mozgathat meg az ideges pénzpiacokon, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy kik és milyen adatok alapján (netán milyen előítéletek fogságában) készítik ezeket a jelentéseket.

Egy európai hitelminősítő intézet létrehozatala már az Európai Parlamentben is felmerült, de uniós szinten mind a mai napig nem történt valódi előrelépés. A Commerzbank elnöke csak a Loch Ness-i szörnyhöz hasonlította: időnként felmerül, de még soha senki sem látta.

A Roland Berger becslése szerint ilyen szervezet létrehozásához 300 millió euróra lenne szükség, amit a francia és a német nagybankoktól vártak volna. Mindeddig hiába. A modell is másképp működött volna, mint a három nagynál ( Standard & Poor's, Moody's, Fitch): a befektetőknek kellett volna fizetniük a minősítésekért. Így megszűnt volna az a nyomás, hogy a hitelminősítők túlzottan jó "jegyekkel" (minősítésekkel) biztosították be a megrendeléseket. Ez azonban szemmel láthatóan nem tetszett az üzleti szférának.