Az egykori joghallgató már középiskolásként csatlakozott a Skót Nemzeti Párthoz, melynek jelöltjeként kétszer is, 1992-ben és 1997-ben is sikertelenül indult a westminsteri szavazók voksaiért. A Tony Blair vezette Munkáspárt hatalomra jutását követő decentralizáció során megalakult holyroodi nemzetgyűlésnek „alapító” tagja volt.

Nicola Sturgeon öröme a Skót Nemzeti Párt glasgow-i eredményváróján Russell Cheyne / Reuters

A nemzetközi közvélemény csak azt követően ismerte meg Nicola Sturgeont, hogy a tavaly nyári függetlenségi népszavazás kudarca után mentorát, Alex Salmondot követte a Nemzeti Párt és a tartományi kormány élén. Ezzel egyidejűleg változtatta meg korábbi, kevésbé előnyös megjelenését. A parlamenti választási kampány során színes ruháival és tűsarkú cipőjével kitűnt a többi jelölt közül.

Azonban nem külsejének, hanem populista politikájának köszönhető, hogy mára több a panda Skóciában (kettő az edinburgh-i állatkertben), mint a tory, munkáspárti vagy lib-dem képviselő.

Többen attól tartanak, hogy miután a Nemzeti Párt az összesen 59 skót mandátumból 56-ot megszerzett, a kitűnő beszéd- és vitakészségű politikus már a jövő évi tartományi választásra készülő programban visszatér a skót függetlenség kérdéséhez.

Bár Nicola Sturgeon nem lesz sűrűn Londonban, a harmadik legnagyobb párt vezetőjeként nem lehet majd figyelmen kívül hagyni baloldali – a megszorító gazdaságpolitikát és a nukleáris fegyvereket ellenző – nézeteit.