Benjamin Netanjahu harmadik alkalommal szólalt fel az amerikai kongresszus együttes ülésén – ezzel beérte Winston Churchillt, aki a második világháború alatt és közvetlenül utána beszélt a törvényhozóknak. Benjamin Netanjahu nem állt elő megdöbbentő kiszivárogtatásokkal.

Fotó: Joshua Roberts / Reuters

Talán hatottak rá a figyelmeztetések: előzőleg kiszivárgott, hogy kész részletekkel előállni az Irán és a nagyhatalmak közötti alku részleteiről. Ilyen nem hangzott el, viszont kifejtette, hogy Iránnal nem lehet megállapodni, mert a perzsa állam nem csupán Izraelre és a Közel-Keletre, de az egész világra fenyegető veszélyt jelent. Az antiszemitizmus az iszlám köztársaság egyik alapeszméje – állította.

Ali Khamenei ajatollah, az ország legfőbb vezetője Netanjahu szerint a legősibb gyűlöletet terjeszti a legmodernebb eszközökkel. „A legnagyobb veszély – fejtette ki – a harcos iszlám és a nukleáris fegyverek házassága." Az izraeli politikus úgy vélte, a készülő megállapodás nem akadályozza meg Iránt, hogy atomfegyver-alapanyaghoz jusson. Hatezer centrifuga tovább dúsíthatná az uránércet. Azt állította, a megállapodás tervezete nem hogy gátolná Irán atom-felfegyverkezését, de garantálná azt.

Netanjahu Irán megbízhatatlanságáról is beszélt. Azt mondta, ha legyőzik az amerikaiak az Iszlám Államot (IS), miközben Irán atomfegyverhez juthat, ez azt jelenti, hogy megnyernek egy csatát, de elvesztik a háborút. Utalt rá, hogy jelenleg Irán és az USA együtt harcol az IS ellen, és figyelmeztette a hallgatóságát: ne tévessze meg ez a tény, mivel az iráni rezsim örökké Amerika ellensége lesz. „Irán és az IS a harcos iszlám koronájáért küzd egymással" – állította. Netanjahu beszédének visszatérő motívuma volt, hogy a készülő megállapodásnál jobb, ha semmilyen egyezményt nem kötnek meg. Szerinte a szankciók és a kőolajár esése megteszik a magukét Iránnal szemben, és kihasználva az iszlám köztársaság törékeny helyzetét, jobb egyezményt lehetne elérni a nukleáris fejlesztés leállításában.

Netanjahu fellépése a kongresszusban mélypontra juttatta az izraeli vezető és Barack Obama kapcsolatát. Az amerikai elnök azt mondta, hogy nem találkozhat az izraeli politikussal, aki két hét múlva választásokon méreti meg magát. Obama – ahogy az izraeli elemzők is – egyértelművé tette, hogy Netanjahu választási beszédet mond Washingtonban. Ott demonstrálja, hogy ő az izraeliek egyedüli védelmezője, és kész szembeszállni az amerikai államfővel is, nem csak Iránnal. Eközben mindkét oldalról tucatnyi nyilatkozat hangzik el arról, hogy ami történik, csupán „családi nézeteltérés". Az első elemzések szerint azonban ennél rosszabb a helyzet. Obamát és Netanjahut hosszú meghitt utálat köti össze, és ennek több bizonyítéka is van, például egy Nicolas Sarkozyvel való beszélgetés, véletlenül bekapcsolva hagyott mikrofon mellett.

Obama nyilvánvalóan akarja a megegyezést Iránnal. Washingtonban úgy látják, hogy kedvező a helyzet, mert a szankciók és az alacsony kőolajár következtében Teherán inkább hajlik az engedményekre. Haszan Róhani „reformista" elnök kész engedni, és a súlyosan beteg Khamenei is hajlik a kompromisszumokra. Iránt nemcsak a gazdasági helyzet nyomasztja, de a szíriai­ polgárháború, iraki klienskormányának gyengesége is ok némi visszavonulásra.

Obama egyértelműen akar valamilyen külpolitikai sikert, miután sem az Oroszországgal való viszonyt nem sikerült újraindítania, sem az izraeli–palesztin békét nem tudta tető alá hozni. A Közel-Keletet háborúskodások szaggatják, és bármikor kitörhet egy konfliktus Észak-Korea kiszámíthatatlan rezsimje miatt is. Az iráni atomfegyverkezés leállítása lehetne elnökségének külpolitikai sikersztorija – ha Netanjahu nem lép közbe valamilyen kiszámíthatatlan akcióval.