Szabadon mozoghattak és gyilkolhattak, anélkül, hogy feltűntek volna a nemzetbiztonsági szerveknek. – Ez Németország szégyene – mondta hétfőn Angela Merkel kancellár arra a türingiai szélsőjobboldali terrorsejtre utalva, amely az eddigi adatok szerint 2000 és 2007 között tíz gyilkosságot követett el. A zwickaui illetőségű neonácik áldozatai között nyolc Németországban letelepedett török, és egy görög, valamint egy heilbronni rendőrnő található.

A német közvéleményt is sokkoló, a sajtóban „döner-sorozatgyilkosságnak” nevezett bűncselekményekre csak azt követően derült fény, hogy az önmagukat Földalatti Nemzetiszocialistáknak (NSU) nevező csoport két tagja november elején öngyilkosságot követett el. A nyomozók ekkor bukkantak rá a zwickaui lakásban a fegyverekre és a pokolgépek készítéséhez használt alapanyagokra.

Az újbarna terrorsejt másik két tagját időközben letartóztatták. Német sajtóértesülések szerint a sejt felelős lehet egy 2001-es kölni robbantásos merényletért, amelyben egy iráni származású német nő súlyosan megsebesült. Azt is vizsgálják, hogy az NSU-nak van-e köze az Alois Mannichl elleni 2008-as gyilkossági kísérlethez. A neonácik ellen következetesen fellépő passaui rendőrkapitányt egy máig ismeretlen támadó megkéselte. A megdöbbentő ügyben többen felvetik a belbiztonsági feladatokat ellátó alkotmányvédelem felelősségét.

A zwickaui újnácik ugyanis türingiai szélsőjobboldali kapcsolataik miatt már az 1990-es években feltűntek az illetékes szerveknek, sőt, 1998-tól állítólag folyamatosan figyelték is őket. A Focus müncheni hírmagazin szerint az NSU-nak ugyanakkor volt jól értesült rendvédelmi kapcsolata, az illető mindig előre figyelmezettet őket a rendőri akciókra, így a csoport felszívódhatott. A Focus tudni véli, hogy a zwickaui szélsőjobboldali terrorsejt letartóztatásban lévő női tagja a türingiai alkotmányvédelem korábbi főnökének fizetett ügynöke volt.

Német kormányzati illetékesek az alkotmányvédelem tevékenységének haladéktalan átvilágítását ígérik, több politikus szerint a belső elhárítás az elmúlt években túlságosan az iszlám szélsőségesekre koncentrált, s bűnösen elhanyagolta a szélsőjobboldalról egyre jobban fenyegető veszélyt.