Nemzetközi felháborodást váltott ki a hamai mészárlás
Az ellenzéki tűzfészeknek számító Hama megszállására nem először tesz kísérletet Asszad kormányzata, de az eddigi próbálkozások sorra elbuktak. Most viszont a rezsim igen jelentős haderőt vont össze a Damaszkusztól 210 kilométerre fekvő város körül és a páncélosok bevonásával lezajlott vasárnapi csata az egyik levéresebb katonai akció volt a kormányellenes lázadás kirobbanása óta.
Hamán kívül még legalább négy ellenzéki város elfoglalására indult meg a hét végén a hadsereg – a katonák golyói országszerte legalább 150 emberrel végeztek vasárnap – a halálos áldozatok száma egyedül Hamában elérte a százat. Elemzők szerint Asszad elnök tudatosan időzítette a ramadán előestéjére az összehangolt országos méretű megtorló hadműveletet: az államfő ugyanis a jelek szerint attól tart, hogy a mohamedán szent hónap idején jelentősen fokozódhatnak az ellenzéki tüntetések, ha előtte a hadseregnek nem sikerül kivéreztetnie az elenállási mozgalmat.
Az elnök hétfőn beszédben méltatta a hadsereg vasárnapi öldöklését. Az államfő ezúttal is „külföldi terrorcsoportokat” tett felelőssé az országban kialakult válságért, és azt állította, hogy a nemzetközi összeesküvés célja első lépésben Szíria feldarabolása, másodikban pedig a térség országainak egymással való szembefordítása. Kormánya azonban minden eddiginél elszántabb az eddigi politika folytatására és képes meghiúsítani az összeesküvők terveit – hangoztatta a szír államfő.
A vasárnapi szíriai vérfürdőt követően a világ vezető hatalmai és nemzetközi szervezetek egymás után megdöbbenésüket és tiltakozásukat fejezték ki. Barack Obama amerikai elnök hangoztatta: Asszad ismét bebizonyította, hogy alkalmatlan az ország vezetésére és nem hajlandó arra, hogy megválaszolja a szíriai nép törvényes panaszait. Obama bejelentte, hogy Washington fokozza a szíriai rezsimre gyakorolt nyomást és másokkal együtt a damaszkuszi kormányzat elszigetelésére törekszik. Catherine Ashton, az EU külügymisztere bejentette, hogy az unió szigorítja a Szíria elleni szankciókat. Olaszország és Németország hétfőn a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kezdeményezte. A BT előtt már június óta fekszik egy határozati javaslat, amely elítélné Damaszkuszt, de ezt Moszkva és Peking ellenállása miatt eddig nem sikerült elfogadtatni a testületben. Ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy Oroszország hétfőn felszólította szír szövetségesét, hogy „szüntesse be az erőszak alkalmazását a civilekkel szemben”.
Anders Fog Rasmussen NATO-főtitkár hétfőn úgy fogalmazott, hogy jelenleg nincsenek meg a feltételei egy katonai beavatkozásnak Szíriában. A szír helyzet a főtitkár szerint azért nem hasonlítható össze Líbiával, mert az utóbbi országban a NATO művelete az „ENSZ világos mandátumán és a térség országainak támogatásán alapszik”.
A régió államai közül legerélyesebben Törökország ítélte le a hamai mészárlást. Ankara nyilatkozatában hangoztatta, hogy „szomorú és csalódott” és azt követelte Damaszkusztól, hogy állítsa le a katonai műveleteket, mert ezek nem jelentenek megoldást az adott helyzetben.
Mély sebek
„A lakosok elkötelezettek a békés ellenállás mellett. Ezúttal nem adjuk meg magunkat, nem engedjük, hogy megismétlődjenek az 1982-es események” – mondta telefonon az AP hírügynökségnek Omar Hamawi, egy hamai aktivista. Szíria negyedik legnagyobb városában mély sebeket ejtett 1982, amikor az akkori elnök, Hafez Al-Asszad utasítására az öccse – az azóta már egy puccskísérlet miatt londoni száműzetésben élő Rifaat Al-Asszad – vezetésével a hatalom lerombolta az óváros felét. Tankkal és meg nem erősített információk szerint vegyi fegyverekkel akarta gyökerestül leverni a Muszlim Testvériség által kezdeményezett felkelést.
Akkor már hat éve tartott a szunnita Muszlim Testvériség fegyveres ellenállása a szekuláris, arab nacionalista-szocialista Baath-párt és a síita vallási kisebbséghez tartozó Asszadokkal szemben. A Testvériség gerillamódszerekkel vette célba a párt és a hadsereg funkcionáriusait (gyakran családjaikat is), mire a rezsim tömeges letartóztatásokkal, kínzásokkal, mészárlásokkal válaszolt. 1982. február 3-án, miután az iszlamisták sikeresen rajtaütöttek egy katonai egységen, a mecsetekből ellenállásra szólították fel a lakosságot.
Rifaaték azonban ultimátumot intéztek a városhoz: meneküljön, aki tud, aki marad, arra felkelőként tekintenek. Három hét terror kezdődött: először a bombázások, a tankok ágyútüzei rombolták le a várost, az iszlamisták kézifegyverekkel, késekkel, gránátokkal próbáltak ellenállni, mindhiába. Rifaat az alagútrendszerbe dízelt pumpáltatott, majd begyújtatta, az ott megbújó ellenállók menekülési útját pedig tankokkal állta el. A lakosság éhezett, miközben a 12 ezer katona a romok között levadászta a felkelőket, illetve azokat, akiket annak tartottak. Becslések szerint 10–35 ezer ember lelhette halálát Hamában Rifaat később 38 ezer ember meggyilkolásával büszkélkedett.
