A tegnapi szópárbajban a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) képviselői a tervezet további szigorítását követelték. Rafael Rafaj frakcióvezető szerint a jogszabályban mindössze két mondatnak kellene szerepelnie. Éspedig annak, hogy az országban a szlovák nyelv mindenhol előnyt élvez, s minden köztisztviselőnek vizsgát kell tennie államnyelvből.

Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnökhelyettese szerint a módosító indítvány beterjesztői tizenkilencedik századi eszközökkel próbálkoznak nemzetállamot teremteni a többnemzetiségű Szlovákiából.

Bíró Ágnes szerint több cikkely félreérthető. - Emiatt akadhatnak olyan elfogult személyek, akik majd azt is követelik, hogy a sírkövek feliratai és kétnyelvűek legyenek. Bárdos Gyula, az Európai Regionális és Nyelvi Charta megsértéseként minősíti a pozsonyi kormánypárti többség által felmelegített törvénytervezet, holott a dokumentumot Szlovákia is aláírta.

Marek Madaric kulturális miniszter, a törvénytervezet beterjesztője azt hangoztatta, hogy azért van szükség módosításra, mert pénzbírság nélkül a törvény tiszteletben tartását nem lehet számonkérni. Hozzátette: rendelkezések nem irányulnak a szlovákiai magyarok és más kisebbségiek ellen, mert ők továbbra is használhatják az anyanyelvüket, de a hivatalos feliratokban csak a szlovák után, mert ezen a nyelven értetik meg magukat az ország polgárai – érvelt a tárcavezető.

A dokumentum tulajdonképpen visszaállítja a Vladimír Meciar országlása idején elfogadott rendelkezéseket. A leporolt jogszabály szerint ha az illetékesek kétszeri írásbeli figyelmeztetés ellenére sem hagynak fel a törvénysértéssel, akkor ötezer euróig terjedő pénzbírsággal sújthatják őket. A tervezet kötelezővé teszi az információs táblákon, a helyi hangszórókban, továbbá a hirdetéseken, még az óriásplakátokon is a kétnyelvűséget.

Úgy, hogy a szöveget mindenhol először szlovákul – a tervezet meghatározása szerint államnyelven – kell feltüntetni, s csak azután más nyelven. Ugyanez a rendelkezés vonatkozik a dél-szlovákiai emlékművekre és emléktáblákra, amelyek szövegeit ezentúl csak a kulturális minisztérium hagyhatja jóvá. Kivételt a cseh nyelv képez, amely a szlovákiai polgárok számára is érthető, ezért hivatalosan is használható.

A tervezet rendelkezései alapján azokon a településeken, ahol a kisebbség lélekszáma nem éri el a húsz százalékot, csak az államnyelvet lehet használni, még a kórházakban és a szociális intézményekben is. Kivétel az lehet, ha az ügyfél vagy a beteg nem tud szlovákul. Ezt a cikkelyt az MKP képviselői a magánéletbe való beavatkozásnak és abszurdnak minősítették.

Mire Rafael Rafaj azt felelte nekik, hogy az „államnyelv védelme legitim okot nyújt a szólásszabadság és a magánélethez való jog bizonyos korlátozására.“ Ugyancsak kötelezően először az államnyelven kellene feltüntetni a földrajzi neveket is. Az indítványban azonban nem szerepel az a kitétel, hogy a hivatali ügyintézésben, tehát a rendelkezés akár a nemzetiségi sajtóra vagy a magyar tankönyvekre is vonatkozhat.

Bauer Edit, szlovákiai EP-képviselő beadvánnyal fordult az Európai Bizottsághoz. Tényekkel cáfolja a pozsonyi kormánypártiaknak azt az állítását, miszerint a tervezet nem gátolja a kisebbségi nyelvek használatát. „A valóságban szigorú megszorító intézkedéseket vezet be a kisebbségek nyelvhasználatába“-- mutat rá a képviselő asszony, majd felteszi a kérdést: Mit szándékozik a Bizottság tenni a kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzése érdekében az Európai Unió egyik tagállamában? Választ még nem kapott.