Németország új doktrínája az emberiesség

Estélyi ruhák, karneváli kosztümök, XXL-es méretű ingek és férfi autóstáskák – csak néhány azon bizarr ruhaadományok közül, amelyek Klaus-Peter Grap kezei közé kerültek. A berlini színész és tévés műsorvezető fél éve rendszeresen eljár a wilmersdorfi önkormányzat egykori épüle­tében kialakított menekültszállásra, hogy önkéntesként segítsen az ott élő közel 1200 embernek.
Klaus-Peter Grap

– Laikusként nem tudok mit kezdeni olyan kifejezésekkel, mint a „külső határok biztosítása". A görögök húzzanak fel kerítést a tengeren? Persze vak sem vagyok, tudom, hogy a migrációs hullám sok problémát hoz a nyakunkra. Mégis úgy érzem, kötelességem segíteni azokon, akik bajban vannak – mondta lapunknak Grap, aki önkéntesként szerzett élményeit megírta a Németországban nemrég megjelent Schaffen wir das? című esszékötetben. A szerzők közéleti személyiségek és civilek, (volt) politikusok és művészek.

Az Angela Merkel kancellár híres mondatát (Wir schaffen das, Megbirkózunk vele) kérdéssé fordító könyv egyik ötletgazdája, egyben társkiadója Christian Nawrocki. A hamburgi PR-tanácsadó szerint a napi politikán túllépve szeretnének gondolkodásra, vitára ösztönözni.

– A címben feltett kérdésre nincsenek megoldási receptjeink. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a Willkommenskulturban sok naivitás is megmutatkozott. Németországban, ebben az erős, gazdag, felelősségteljes és a múltjával tisztában lévő országban szerintem körvonalazódik egy másik doktrína. Az emberiességé – hangoztatta a félig brazil származású Nawrocki.

Grap eredetileg német nyelvet szeretett volna tanítani a menekülteknek. A ruhaszortírozás után az ételosztáshoz kérte magát, s az étkező falára kiragasztott kartonlapokra felírta a gyümölcsök, zöldségek, ételek német elnevezését. Azt sem tagadja, megdöbbenéssel fogadta, amikor a menekültek elutasították, hogy segítsenek a takarításban, mosogatásban, a hulladék begyűjtésében. – Sokkal jobban tudatosítani kellene bennük, hogy bizony kötelességeik is vannak. Támogatni és követelni, szerintem ez a helyes mottó – tette hozzá Grap.

Anke Rauthmann szüleinek és nagyszüleinek a II. világháború után menekülniük kellett Kelet-Poroszországból, a hamburgi színházi rendező közvetlen hozzátartozóitól tudja, milyen az, amikor valaki az életéért futva hagyja el szülőföldjét. Az elüldözöttek ugyanakkor jelentősen hozzájárultak az egykori NSZK gazdasági fellendüléséhez, Rauthmann szerint ezt az esélyt hiba lenne kihagyni. Ugyanakkor aggasztja, hogy a korábbi konszenzuskultúrát milyen mértékben rombolja le a német társadalom megosztottsága. Az árok sajnos egyre mélyebb lesz, s egyre radikálisabb nézetek feszülnek egymásnak.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.