'A szolgálati út célja: zsidók likvidálása'
Egy kedves ősz diplomata, aki elegánsan, távolságtartóan, de szívből szolgálta hazáját évtizedekig, miért ne érdemelne meg egy baráti kézfogást, vagy halála után egy szép megemlékezést, amelyben a külügy saját halottjának tekinti? Márpedig nem érdemli meg - döntött 2003-ban Joschka Fischer (Zöldek) akkori német külügyminiszter. Ám nagy botrányt keltett a diplomáciai testületen belül, amikor egy korábbi NSDAP (a nemzeti szocialista párt) tag külügyérnek nem adták meg a szokásos "tisztelettel emlékszünk" fordulatot és a külügy nem tekintette saját halottjának. Fischer az esetből tanulva négytagú történészbizottságot állított össze, amelynek feladata a külügyminisztérium szerepének vizságlata volt 1933 és 1955 között.
A jelentés most készült, és Fischer szerint egyértelműen kiderül belőle: a tárca is részese volt a náci rendszer bűneinek, hozzájárult a deportálásokhoz és a zsidók meggyilkolásához. Ráadásul évtizedeken át tagadta, bagatellizálta saját szerepét, miközben ennél a tárcának volt a legkevesebb változás a személy iállományban 1945 után.
- Most végre itt az idő szembenézni a múlttal - hangoztatta egy mai rádióinterjúban Fischer. Németországban ezzel újabb tabu dőlt le: korábban a hadsereg, a Wehrmacht igyekezett olyan képet kialakítani magáról, amely szerint nekik kevésbé volt közülük a kegyetlenkedésekhez, a népirtás kizárólag az SS felelőssége volt. Néhány évvel korábban azonban a Wehrmacht is kénytelen volt szembenézni a múltjával - és ez vár most az utolsó bástyának tartott külügyminisztériumra is.
Már a hétvégén kiszivárgott, hogy a kutatók gyakorlatilag bűnrészesnek nevezték a diplomácia kart a náci rendszer gaztetteiben. Kiderült, hogy az attasék képzéséhez hozzátartozott, hogy látogatást tegyenek a dachai koncentrációs táborban, így pontosan tudták, hogy mi zajlik az országban. A külügy úgynevezett zsidóreferatúrájának vezetője, Franz Rademacher pedig gondosan dokumentált feljegyzést készített elszámolásában arról, hogy belgrádi és budapesti utazásain a zsidók elpusztítása volt a fő téma. (Az elszámolásnak az egész apparátuson végig kellett futnia, tehát a kiküldetés célját is bárki megismerhette)
A jelentésnek különös aktualitást ad, hogy Guido Westerwelle külügyminiszter állítólag sutba dobta Fischer döntését arról, hogy az idősebb diplomaták esetében meg kell vizsgálni, hogy milyen szerepet játszottak a náci rendszer alatt, és az NSDAP tagoknak nem jár tiszteletteljes búcsúztatás, méltatás. A háttérben az állhat, hogy az évtizedekig liberális (FDP) irányítás alatt álló külügyben nagy felháborodást keltett a Fischer-féle szabályozás, Frank Elbe egykori svájci nagykövet (és Hans-Dietrich Genscher egykori kabinetfőnöke) még nyílt levelet is írt, amibne azzal érvelt: attól, hogy valaki NSDAP-tag volt, még nem lett automatikusan cinkos.
Ám Fischer - és a történészek - ezt láthatóan másképp gondolják.
