Német fék a felpörgő európai integráción
Alábbhagyott a lelkesedés az Európai Unió gyors monetáris integrációja iránt, alig pár órával azután, hogy a tagállamok pénzügyminiszterei megegyeztek az egységes bankfelügyelet részleteiben, ami példátlan méretű ugrást jelentett a közösségi szint felé. Az állam- és kormányfők tanácskozása, az Európai Tanács diplomaták szerint ezúttal unalmas volt, és végül is ugyanarra a konfliktusra csupaszodott le, ami az egész euróválságot áthatja: a németek biztosítékokat akartak, és kevés pénzt beadni a közösbe, a franciák kevés kötelezettséget szeretnének, viszont nagy közös bukszát.
Mire az uniós kormány- és államfők összeültek csütörtök este, a nagy döntésekhez senkinek sem volt kedve, az unió jövőjének felvázolására alkotott terveket felvizezték a vezetők. – Elnémetesedett a szöveg – kommentálta az este folyamán egy uniós diplomata, hogyan alakul a csúcstalálkozó konklúzióit összefoglaló dokumentum. A németek ugyanis lassítanának a folyamaton.
Ezzel együtt a csúcs első napjának záródokumentuma tartalmaz konkrét dátumokat is: a bankunió további tartóoszlopai, a betétgarancia-alapok és a bankszanálási alapok harmonizálásáról szóló jogszabályok jövő év közepére megszülethetnek. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke emellett ösztönözte a vezetőket, hogy minél előbb szülessen meg az az európai szintű bankszanálási mechanizmus, ami lehetővé teszi, hogy adott esetben bankokat számoljon fel (ez alapvetően olyan alapot jelent, ahova majd a bankok fizetnek be, de hátterében az európai mentőalap áll majd.) A mechanizmusra 2013-ben kell javaslatot kidolgoznia az Európai Bizottságnak.
Merkel sem értette a "pénzügyi kapacitást"
A távolabbi, 2014 utáni tervek között szerepelt – francia ihletésre –, hogy az eurózóna országai számára külön alapot, úgynevezett pénzügyi kapacitást hozzanak létre. Ebből elvileg akkor kaphat majd egy eurózónás tagállam, ha a strukturális gazdasági átalakításaihoz ösztönzőkre, segítségre van szüksége, vagy olyan „aszimmetrikus sokkot” szenved a valutaövezet egy része, amely hatással van az unió egészére, és amelyet csak célzott, rövid távú pénzügyi támogatással lehet hatékonyan kezelni. Az érem másik oldala egy német ihletésű terv, mely szerint szerződéses viszony jönne létre a közösségi intézmények és egyes, elsősorban eurózónás tagállamok között bizonyos gazdaságszerkezeti átalakítások vállalására. Ennek az lenne a lényege, hogy a bizottság és a tanács gazdasági javaslatait ne külső beavatkozásnak, diktátumoknak éljék meg a tagállamok, hanem egy tárgyalási folyamat során (melyben a nemzeti parlamentek is szerepet kapnának) tegyék azokat magukévá, és a végrehajtásukért vállaljanak felelősséget.
Angela Merkel német kancellár állítólag egyszerűen azzal söpörte le az asztalról az eurózóna költségvetésének is nevezett pénzügyi kapacitást, hogy „ez mi?; honnan jön bele a pénz?” A sajtótájékoztatón csak annyit mondott, az ötlet nem volt eléggé részletesen kifejtve, és ő csak olyan, kisebb alapot tud elképzelni, ami alapvetően a tagállamok versenyképességét segíti elő. Ez is maximum 10-20 milliárdos lehet. Utóbbiról Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke éjjel fél háromkor tartott sajtótájékoztatóján közölte, 2013 júniusáig nem térnek vissza a témára, bár utalt arra, ettől függetlenül az Európai Bizottság szabadon kezdeményezhet akármilyen jogszabálytervezetet. – Az ajtó nem csukódott be – mondta José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az „eurózóna költségvetéséről”. – A tagállamok inkább arra koncentráltak, mit tudnak a közeljövőben elvégezni – tette hozzá.
Több magyarázata is volt csütörtök éjjel annak, hogy az integráció felé történő elmozdulást néha oly lelkesen hangoztató német kancellár miért óvatoskodott az év utolsó EU-csúcsán, és miért nem akarta elkötelezni magát Herman Van Rompuy az unió jövőjét felvázoló tervének konkrét elemei mellett.
Az egyik, hogy a jövő ősszel esedékes német választásokig most már semmilyen pénzt nem szeretne az eurózónára költeni. A másik, hogy Merkel nem akar olyan elvárásokat támasztani magával és az eurózónával szemben, amit nem tud aztán később teljesíteni. Arra a távlatra akar kötelezettséget vállalni, amit belát – ez a berlini politika.
Végül is ez a tematika végigkísérte az egész euróválságot: a németek tyúklépésben haladnának, hogy közben gondosan be tudjanak zárni minden olyan kiskaput, amin keresztül esetleg valaki megpróbálna hozzájutni a német adófizetők pénzéhez, mondjuk az adósságok vagy a bankbetétek biztosításának közösségivé tételével. Noha persze a tagállamok és közösségi intézmények közötti szerződéskötést továbbra is szorgalmazzák. Merkel kiszivárgott információk szerint aggodalmát fejezte ki kollégáinak, amiért szerinte a költségvetési fegyelem ismét háttérbe szorult Európában. Úgy tudjuk, Magyarország komoly szövetségese a németeknek a fiskális konszolidáció terén.
