Még néhány lépés. Kemény lesz, de át kell törnünk a bizalmatlanság falát – nyilatkozta Mohamed Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter azelőtt, hogy elutazott volna Genfbe tárgyalni országa vitatott célú atomprogramjáról. A külügyminiszter optimista: ahogy a France 24 televíziónak Párizsban mondta, a két nap alatt akár meg is születhet a megállapodás, de „nem lenne katasztrófa” az sem, ha a következő fordulóra maradna. A nagyhatalmak – az ENSZ BT öt állandó tagját és az Európai Uniót tömörítő P5+1 csoport – azt szeretnék, ha Irán leállna az urán dúsításával, bezárná a fordói atomkomplexumot, és azt az uránját, amelyet az atomfegyverhez kellő előtti szintre, húszszázalékosra dúsított, külföldre szállítaná. Teherán erre nem hajlandó: az iráni javaslat szerint először az ENSZ és az Egyesült Államok oldja fel az ellene hatályban lévő szankciókat – legalábbis egy részüket –, aminek a fejében ugyan lemondana a húszszázalékos dúsításról, de a már dúsított mennyiséget nem vinné külföldre. A másik, amiben Teherán kész engedni, az az ellenőrzés: a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget beengednék az atomlétesítményekbe, egy hat hónapos, „bizalomnövelő” intézkedésekkel szegélyezett folyamat után pedig a szervezet igazolná, hogy az atomprogram polgári célokat szolgál.

Optimizmusra a nyugati források szerint is van ok. Erről egy névtelenséget kérő amerikai tisztségviselő szerdán úgy nyilatkozott, lát lehetőséget egy első lépés megtételére a vitában. A nagyhatalmak célja megtorpanásra késztetni az iráni atomprogramot legalább annyira, hogy időt nyerjenek a további tárgyalásoknak. A fő ellentétet most éppen ez jelenti: amíg Irán gyorsítana a folyamaton, a P5+1 inkább lassítana, mert az idő előrehaladtával a szankciók hatását az iráni gazdaság úgyis nagyon megszenvedi, ami nyilván puhítani fog Teherán álláspontján. Ennek kapcsán a washingtoni Brookings Institution szakértője, Suzanne Maloney arra hívta fel a figyelmet, hogy Iránban véges a türelem a júliusban hivatalba lépett új elnökkel, Hasszán Róhánival szemben, akitől a vallási vezetés belátható időn belül eredményeket vár a szorító gazdasági helyzet enyhítésében. Bár Zarif most Irán legfőbb vallási és politikai vezetőjének, Ali Khamenei ajatollahnak a támogatásával ülhet asztalhoz a genfi tárgyalásokon, a keményvonalasok sokat bírálják azt a párbeszédkészséget, amely Róhánival együtt jelent meg Teheránban. Az iráni küldöttség ettől a nyomástól függetlenül kitart, és Maloney szerint egyelőre semmit nem fog adni úgy, hogy cserébe semmi kézzelfoghatót nem kap.

Az optimizmus ellenére a kétnapos genfi tárgyalási fordulót egyébként még zátonyra futtathatja az amerikai szenátus, amely elővehet egy törvényjavaslatot új Irán elleni szankciókról. Ettől minden érdekelt fél tart.

Az ügyben csütörtökön megszólalt Izrael is, amely „rossz üzletnek” tart bármiféle részleges megállapodást Iránnal, vagyis hogy a lemondásért a húszszázalékos dúsításról, illetve az araki nehézvizes reaktor leállításáért az ENSZ és az Egyesült Államok esetleg enyhít a perzsa ország elleni szankciókon.

Az évek óta tartó vitában nyugati hatalmak azzal vádolják Iránt, hogy atomfegyvert akar kifejleszteni, Teherán viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a nukleáris program kizárólag polgári célokat szolgál, főleg a növekvő áramigény kielégítése miatt van szükség rá. 2006 óta a vita miatt az ENSZ BT és Washington is több körben szankciókkal sújtotta a perzsa országot.