A robbantást követő földrengésen kívül egyelőre semmi nyomát nem találták az észak-koreai nukleáris kísérletnek. Az amerikai légierő azonnal útnak indított pár repülőgépet, hogy gyűjtsenek a levegőből mintákat, amelyekből megállapíthatnák, hogy Észak-Korea milyen eszközt fejlesztett. A próbálkozás azonban sikertelen volt, semmit sem találtak. (Ugyanezt jelentette egyébként korábban Dél-Korea és Japán is.)

Észak-Korea hivatalos közlése szerint a most tesztelt eszköz kisebb és könnyebb volt, de erősebb is, mint az eddigiek, a környezetre pedig semmilyen negatív hatást nem tett.

Egyelőre a szeizmikus aktivitás alapján annyit tudtak megállapítani, hogy a februári robbanás erőssége többszöröse volt a 2006-os és 2009-es teszteknek. Eléggé különböznek a vélemények, hogy mekkora is volt pontosan, de abban a szakértők nagyjából megegyeznek, hogy a bomba legalább öt kilotonna robbanóerővel rendelkezett, ami jóval a hirosimai bomba 15 kilotonnányi robbanóereje alatt van.

Észak-Korea első két atombombájának töltete plutónium volt. Nemzetközi nyomásra azonban 2007-ben felhagytak a plutónium előállításával, később viszont elterjedt a hír, hogy urándúsításba fogtak. Szakértők szerint plutóniummal sokkal nehezebb atombombát előállítani, az azonban könnyen elképzelhető, hogy Észak-Korea nagy – de az is lehet, hogy korlátlan – mennyiségű dúsított uránt is előállíthat.

A Reuters által megkérdezett amerikai, dél-koreai és európai elemzők szerint Észak-Korea az utóbbi években egyre profibb módon rejtette el a teszthelyszíneket. Ráadásul a nukleáris tesztekből származó anyagok gyorsan bomlanak, minél több idő telik el, annál kevesebb az esély arra, hogy találjanak valamit.